Egy katonai akadémia felállítását a rendek már a 18. század vége óta szorgalmazták. Távlati célként egy magyar hadsereg magvának létrehozása lebegett előttük, közvetlenül pedig fiaik katonai karrierjéhez akartak kedvezőbb lehetőségeket teremteni. Az udvar, a hadsereg egységét féltve, nem lelkesedett a tervért, ám a kedvezőtlen nemzetközi viszonyok hatására 1791-ben - a negyedszázadig tartó francia háborúk nyitányakor - elvileg beleegyezett egy magyar katonai főiskola felállításába. 

A Lichtenstein huszárezred katonái, 1813
A birodalom hadseregében a huszárezredeknek volt leginkább magyar jellege - a legénységet túlnyomórészt Magyarországon verbuválták-, de ez nem jelentett semmiféle szervezeti elkülönülést.

Törvény azonban csak 1808-ban született a Magyar Hadi Akadémia alapításáról. A 7. tc. szerint az iskola "kizárólag a magyar ifjaknak a katonai tudományokban leendő kiképzésére szolgáland". Az intézmény anyagi alapjait közadakozással teremtették meg. A legnagyobb összeggel a frissen megkoronázott  fiatal királyné, Mária Ludovika járult hozzá az alapításhoz, aki 50 ezer forintos koronázási ajándékát ajánlotta fel.  Az intézményt is róla nevezték el. A második legnagyobb összeget, 30 ezer forintot Pest városa ajánlotta fel, míg Buda 8 ezer forintot áldozott e célra.

Mária Ludovika, I. Ferenc császár és király harmadik felesége, az intézmény névadója. Két elődje szülés közben halt meg. Ő nyolc év házasság után, 28 évesen gyermektelenül hunyt el tbc-ben.

A király a rövid életű, II. József által megszüntetett nemesi tanintézet, a váci Tereziánum üresen álló épületét (a mai börtön) jelölte ki az intézmény számára. Az előkészítés felügyeletét és a pénzalap kezelését a nádorra bízták.

Az 1809-re tervezett megnyitás azonban Napóleon hadjárata miatt elmaradt. A következő években az udvar különböző ürügyekkel elhárította József nádor megnyitási kísérleteit, mígnem a váci épület használhatatlanná romlott, a pénzalapok pedig a háborús infláció, illetve a pénz kétszeri leértékelése következtében összezsugorodtak.

A hosszabb szünet után 1825-ben összehívott országgyűlés újra sürgette a Ludoviceum megnyitását. Gondoskodtak az új pénzügyi alapról, és elhatározták, hogy az intézetet Pesten kell létrehozni. A rendek és a király kibékülésével végződött országgyűlés eloszlásakor már biztosnak látszott a közeli megnyitás.

1829-ben a báró Orczy-család kedvezményes áron eladta az Üllői út mentén fekvő parkszerű kertjét, amelyben üvegházak és kerti épületek is álltak. (A kert fő nevezetessége az Illés-kút volt, amelyről úgy tartották, hogy a pesti oldal legjobb vizét adja. A népesebb személyzettel rendelkező háztartások - a jelentős távolság dacára - innen hozatták az ivóvizet.)

Az Orczy-kert részlete az Illés-kúttal, 1853

Festetics Antal gróf olcsón, Pest városa pedig ingyen engedte át szomszédos telkét. Az összesen 27 hektáros területen az 1830. június 28-án tartott ünnepélyes alapkőletétellel indult meg az építkezés. Az erős mészkőben elhelyezett ónlemez latin nyelvű felirata szerint "József, Magyarország nádora, a törvény szerint ezen intézmény legfelsőbb igazgatója helyezi el 1830-ban azon épület alapkövét, melyet az országgyűlés ...1808-ban az ifjaknak a katonai művészetben való kiképzésére elhatározott, mely ... minden rendű hazafiak nagylelkűségéből nyerte alapítványait". A terveket Pollack Mihály készítette, a kivitelezést Gömöry Károly építőmester vezette.

Amikor József nádor 1835-ben beszámolt az építkezésről az országgyűlésnek, jelezte, hogy a következő ősszel megindulhat a tanítás. A beszámoló fölötti vitában megfogalmazódott, hogy a fenntartás terheinek viseléséért cserébe a rendek beleszólást követelnek az oktatás rendszerének és szellemének kialakításába: "a nemzeti nagylelkűség alapította nevelőházban a magyar hazának fiai ne csak katonákká, de magyarokká s polgárokká is neveltessenek". A megnyitás és az újabb pénzajánlat feltételévé a magyar tanítási nyelvet és a nemzeti szellemű nevelést tette az alsótábla.

A hadsereg egységét féltő kormányzat visszautasította a magyar nyelvűség követelését és azt, hogy kétségbe vonják az oktatás felségjog-jellegét. Válaszul az alsótábla visszavonta a pénzalap feltöltésére szolgáló országos felajánlást. A magánszemélyek adakozókedve azonban nem csökkent: Buttler János gróf (Mikszáth Különös házasság című regényének főhőse) 133 ezer forinttal a korszak legnagyobb alapítványát hozta létre. (Az összeg több mint kétszerese volt annak, amit Széchenyi 1825-ben az Akadémia alapítására felajánlott!) Ennek ellenére az akadémia megnyitása, immár sokadszor, elmaradt.

1836 végén elkészült a 124 szobát, 37 tantermet, 17 konyhát, 62 éléskamrát, lovardát és kápolnát magában foglaló épületkomplexum. Az angolpark-jellegű Orczy-kert, benne a több mint egy holdas tóval, továbbra is nyitva állt a sétálók előtt.

Az 1838-as nagy pesti árvíz idején az üres házba menekítették a saját épülettel még nem rendelkező Nemzeti Múzeum gyűjteményeinek egy részét, és átmenetileg itt szállásolták el a hajléktalanná vált pestiek ezreit is.

A következő országgyűlések újra és újra követelték az akadémia megnyitását, de mivel az oktatási rendszer és a tanítási nyelv kérdésében mindkét fél mereven ragaszkodott álláspontjához, egy lépést sem haladt előre az ügy. A kudarc láttán Széchenyi István már 1839-ben felvetette, hogy az épületet és a pénzalapokat fordítsák egy műegyetem (politechnikum) létrehozására. Az ötletet a negyvenes években Kossuth is népszerűsítette a Pesti Hírlap hasábjain, de valóra ez sem vált.

Rudolf Alt Litográfiája, 1845.

1848-ban a szerveződő magyar hadsereg erősen érezte a hazai tisztképzés hiányát, hiszen szűkében volt a szakképzett és a nemzeti ügy iránt elkötelezett tiszteknek. A hadügyminisztérium hamar elkészítette, az országgyűlés pedig elfogadta a Hadi Főtanodának elkeresztelt intézmény működési szabályzatát.

A tanterv nagy súlyt fektetett a nyelvi képzésre: a magyar, német, francia mellett az angolra is, mint a modern műszaki műveltség nyelvére. Az elméleti és gyakorlati képzésnél a katonai tárgyak mellett gondolt az általános műveltség, a hazafias szellem és az erkölcsi nevelés szempontjaira is.

A minisztérium gondoskodott tanárokról, sőt, a növendékeket is behívta. Az 1849. január 7-re kitűzött évnyitó idején azonban Pest-Buda már Windisch-Grätz kezén volt. A tanítás megkezdődött ugyan, de 17-én a császári főparancsnok az intézetet feloszlatta. Az épületben katonai kórházat rendeztek be, a tanárok és a növendékek szétszéledtek. Pest magyar kézre kerülése után is katonai kórháznak használták az épületet, de tervezték az eredeti rendeltetés szerinti használatát, amire azonban nem került már sor.

Az önkényuralom éveiben is katonai kórház működött benne, de egyes részeit börtönként is igénybe vették. Itt tartották fogva az 1852-ben leleplezett Jubál-féle összeesküvés részeseit. Egyik hátsó udvarában akasztották fel Jubál Károly tanárt (Kossuth fiainak nevelője is volt), Noszlopy Gáspárt, aki 1849 után is gerillacsapatot szervezett, és a Magyarországra látogató Ferenc József elfogását tervezgette, valamint Sárközy Sándort.

Az eredeti cél, a magyar tisztképzés csak a kiegyezés után valósulhatott meg. 1872. november 1-én, nyolc évztizedes huzavona után kezdte meg működését falai között a Magyar Királyi Honvédségi Ludovika Akadémia, amely a közös hadsereg kiegészítő részét alkotó honvédség számára képzett tiszteket.

A Ludoviceum épülete egy 1913-as képeslapon

Kövess a Facebookon, hogy értesülj az új bejegyzésekről!