Hézköznapok története

Utolsó kommentek:

DorotkaB 2017.06.26. 02:17:56

Kedves Fónagy Zoltán! Egy hosszas keresés eredményeként jutottam el ehhez a blogbejegyzéshez, kérdezni szeretnék a témával kapcsolatban (bár elképzelhető, hogy tévúton járok, de hátha tud adni valamilyen támpontot).

Szerb Antal Utas és holdvilág című regényében olvasható ez a mondatrész: "[...] egy csomó ál-pénzember ül a legfőbb helyeken, és irányítja a világgazdaságot, mialatt az igaziak a Schwartzerban vagy a Markóban elmélkednek."

Szerettem volna megtudni, hogy miféle intézetek lehetnek ezek, mert sajnos a szövegkörnyezetből nem teljesen egyértelmű (ami biztos, hogy a harmincas években járunk és valószínűleg budapesti helyszínek ezek). A Schwartzer név alapján arra a gondoltam, hogy esetleg elmegyógyintézetekről vagy szanatóriumokról lehet szó és a Schwartzer-intézet elvileg egy lehetséges megoldásnak tűnik. Viszont sehol sem találtam olyan utalást, hogy létezett volna hasonló intézmény Markó néven, vagy esetleg a Markó utcában(?). Ön szerint mi lehet ez a bizonyos Schwartzer és Markó? Lehet, hogy teljesen rossz nyomon járok?

Bejegyzés: Bolondok tornya, magántébolyda, közőrülde - A pszichiátria születése

Simon75 2017.06.26. 02:17:50

Történelmünk során az arisztokráciát lehet szeretni és utálni is, ebben egyetértek. És azzal is, hogy akik tehettek volna az ország jövőjéért, meg sem mozdultak! Ám ha végig vesszük a magyarság, Magyarország múltját, láthatjuk, hogy mi mindent tettek azért, hogy országunk fejlődjön és ne maradjon le nyugati társainál. Budapesten a Weiss Művek (ma Csepel művek) egy új arisztokrata család alapította s adott munkát több ezer budapesti lakosnak. Vagy a Széchényi híd, amit ma Lánchídnak hívunk, szintén a legnagyobb magyarnak köszönhető. Sőt, a Magyar Tudományos Akadémia, A Dunai Gőzhajózás szintén a nevéhez köthető. És a sort folytathatnám saját tapasztalattal is, hisz anyai nagyanyám, Báró Simon Margit nem csak arra ügyelt, hogy jó feleséget találjon fia számára, de élete végéig büszke volt arra, hogy még a cselédjének is jó férjet talált. Tudom, hisz 95 éves koráig élt, személyesen nekem mesélte el. Lehet az arisztokráciát szidni, bármit lehet róluk mondani és igaz, van némi valóságalapja, de ha egyszerű emberként választanom kellene, akkor inkább lennék szolgáló egy nemes otthonában, mint robot a mai társadalomban! Hisz megbecsülést, orvosi ellátást és reményt láthattam a jövőmben! De ma! Ma ha nincs meg a tudásod, akaratod és mindemellett a lelkiismeretedet is a tó fenekére nem dobod, nem viszed semmire! Mert etikusan ma már nem lehetsz gazdag! Törvényesen még igen! Összességében ez a személyes véleményem ezzel kapcsolatban, s remélem a magyar nép egy nap felébred majd és belátja, hogy egy jól megválasztott király és a magyar nemességgel többre megy, mint egy halom tehetségtelen "politikussal" az állam élén! Apropó politika! Záróként hozzáteszem, hogy a magyar arisztokráciának megtiszteltetés volt a felsőházba bekerülni és nem vagyonszerzésből (vagyoni koncenzushoz kötötték) és nem is kaptak semmilyen anyagi támogatást, hisz nem is volt rá szükségük! Akkor most melyik is volt jobb??? Mindenki válaszolja meg magának!

Bejegyzés: „A többiek nem számítanak” - Arisztokrácia a boldog békeidőkben

bacsnyir 2017.06.26. 02:17:11

Kiváló cikk (a blog többi bejegyzéséhez hasonlóan)! Hasonló megállapításokat fogalmaz meg, csak nem Magyarországra, hanem az európai (példáiban persze elsősorban a német) polgárságra vonatkozóan Peter Wicke: A szórakoztató zene Mozarttól Madonnáig című munkájának első két fejezete, a téma iránt érdeklődőknek érdemes azt is elolvasni.
Ő bővebben, és igen érdekeseket ír Tekla Badarzewska-Baranowska művéről és sikerének feltételezett okáról is. Ezzel a giccsművel kapcsolatban egy érdekesség: a Távol-Keleten, elsősorban Japánban a mai napig rendkívül népszerű, nem véletlen, hogy a youtube-on található többtucat felvétele szinte mindegyike Japánból (Koreából, Vietnamból) származik. És lám, a like-ok száma mindnél igen magas a megnézések és a dislike-ok számához képest egyaránt... Az összefoglalókban pedig Chopinnel és a többi romantikus zongoraszerzővel "egy lapon" emlegetik. Ennek hátterében hasonló jelenség állhat, mint amiről Wicke (és sokan mások) is írnak, csak esetünkben földrajzi csoportokról van szó, és nem társadalmi "osztályokról". Konkrétan: amidőn anno a XIX. században a polgárság kívánt hasonulni az arisztokráciához, de egyúttal polgári értékrendjét, kulturális intaktságát is mutatni; most a zártabb, prűdebb, sajátos kultúrájú, ugyanakkor az európai kultúrához "felzárkózni" kívánó távol-keleti társadalmak találják meg ezekben a zenékben azt a lehetőséget, ami mindkét kívánalmuknak megfelel. (Egyébként jórészt ugyanez állhat az európai klasszikus zenészek szinte bármelyikének japán turnéinak zajos sikere, vagy a japán turisták tömegeinek Európát körbefotózó - és, gyakori operalátogatóként mondhatom, pl. a mi Operaházunk egy előadását is budapesti látogatásaikba feltétlen beiktató - "hevülete" mögött.) Elnézést a kicsit "off" megjegyzésért, szakmai ártalom (társadalomföldrajzos kutató vagyok).

Bejegyzés: "A klavir mellett ülnek s ábrándoznak" - Polgár és zongorája a 19. században

Bedi 2016.05.04. 18:08:31

Jared Diamond írta valahol, hogy a városok járványügyi helyzete olyan rossz volt, hogy a legutóbbi időkig, csak az állandó bevándorlás miatt nem néptelenedtek el a városok.

Bejegyzés: "Utczai és házi szemét, canalis ürülék" - Történetek a köztisztaságról 2. rész

kuksi 2016.04.20. 09:24:22

@Kara kán:

Nagyon jól gondolod, hogy a garDe és a gare hasonló tőről fakad, de a "gare l'eau!" teljesen rendben van.

Bejegyzés: Oly bűzzel és mocsokkal fertőztetnek" - Történetek a köztisztaságról, 1. rész

dieter1 2016.03.30. 22:31:21

Fiókos éjjeli-szekrény?! Miféle értelmetlen, újmódi találmány! Hát az edényt akkor hová a csudába tegyem???

Bejegyzés: Oly bűzzel és mocsokkal fertőztetnek" - Történetek a köztisztaságról, 1. rész

Andrea Villányi · http://csillagosvenyasztro.blog.hu/ 2016.03.30. 22:31:00

Nagyon színvonalas blog, gratulálok! Érdekesek a cikkek még azok számára is, akik nem járatosak annyira a történelemben.

Bejegyzés: Jóltevő Asszonyi Egyesület Pesten és Budán - A szociális gondoskodás kezdetei a reformkorban

borzimorzi 2016.03.21. 14:12:57

@Fónagy Zoltán: Azt gondolom, hogy a családoknak is minimum meg kéne adnunk azokat a jogokat, amelyeket a cégek élveznek, ha akarunk még családokat és gyerekeket e hazában. De ez messzire vezet, és tiszteletben tartom, hogy ez egy politikamentes blog.

Üdv:
b

Bejegyzés: „Nem akarták kutyára hagyni a nevüket” - Az örökbefogadás történelmi látószögből

Fónagy Zoltán · http://mindennapoktortenete.blog.hu 2016.03.21. 10:52:49

@borzimorzi: Úgy gondolom, ennek a jogintézménynek a megszűnése tökéletesen beleillik a nagy puzzle-be, az individualizáció folyamatába Ennek során az identitásban a "milyen csoportba tartozom?"-ról a "ki vagyok én, XY?"-ra helyeződött a hangsúly. A szóba jöhető csoportok között a modernitás előtt egyértelműen a család volt a Nr. 1.
A jog szerintem jól tükrözi ezt: a PTK meglehetősen jól körülbástyázza az egyéneknek azokat a jogait, amelyek a társadalmi presztízzsel vannak összefüggésben (jó hírnévhez való jog sérelme, rágalmazás, becsületsértés stb.) Nem tudok viszont arról, hogy a "család" (értsünk alatta bármit: a kiscsaládtól a név összes viselőjéig terjedhetne a skála) "jó híre", "becsülete" jogi védelmet élvezne.
Érdekes, hogy a cégek "jó hírnevét" viszont keményen védi a jog, hitelrontás címén komoly kártérítéseket ítélnek meg bíróságok.

Bejegyzés: „Nem akarták kutyára hagyni a nevüket” - Az örökbefogadás történelmi látószögből

borzimorzi 2016.03.21. 10:32:25

@Fónagy Zoltán: Köszi. Csak most, a megjegyzésed alapján jutott eszembe, hogy volt is már ilyen egy filmben. A Ben Hurban. De akkor azt hittem, csak valami fordítási hiba lehet, hogy a római mentora "örökbe fogadja" a főszereplőt. Az én akkor gyerek eszem csak addig tartott, hogy örökbe fogadni csak gyereket lehet, akit aztán felnevel az örökbefogadó. Az, hogy felnőttek közt ilyen lehet, el sem jutott az agyamig. Gondoltam, biztos a fordítást lihegték túl, a sima öröklés helyett azért lett örökbefogadás. De mint kiderült, nem, tényleg örökbefogadás volt, csak azóta ez a római jogban még élt megoldás kiveszett.

Köszi a megjegyzést!

Üdv:
b

Bejegyzés: „Nem akarták kutyára hagyni a nevüket” - Az örökbefogadás történelmi látószögből

borzimorzi 2016.03.20. 23:20:15

@Fónagy Zoltán: A posztban írtakat. Az örökhagyó abban a tudatban mehet el, hogy hagyott maga után valakit, aki az ő nevét viseli. Tehát az örökhagyó a pénzéért cserébe kap valamit, ami a számára fontos, aminek szimbolikus jelentősége van az ő szemében.

Számos más szempont is van. Gazdasági és demográfiai is, pl.

Ez gazdaságilag is fontos lehet olyan esetekben, amikor egy cég az alapítója családnevét viseli. Más az, amikor a Zwack gyárról egy olyan ember nyilatkozik, akinek a neve is ez, és azonosul a céggel meg az alapítóval, aki az őse vagy családtagja volt. És megint más, amikor a Pick nevében csak egy dúsgazdag ember által odatett vezérigazgató nyilatkozik, akinek nincsen személyes kötődése a céghez. Akinek van személyes kötődése, attól jobban elhisszük, hogy tényleg mindent megtesz a minőségért. Márpedig az üzleti jó hírnév komoly mérlegtétel.

Demográfiai okok is játszanak. Tegyük fel, hogy valaki egy gazdag, ám gyermektelen házaspár rokona. Neki lehetne gyereke, de nincsen meg hozzá a vágott dohánya, ezért nem is akar vállalni. De ha egy ilyen konstrukcióban megegyezhetnek, hogy a gyermek majd a gazdag nagybácsi családnevét nevét kapja és leszerződnek örökség tárgyában is, akkor nagyobb eséllyel vállal. Sőt, ilyen esetekben a nagybácsi, ha nem is tartja el a gyereket, de néha meghívja vakációban, pályakezdő korában bemutatja pár embernek, ilyesmik. Egy fogyó nemzet esetén minden lehetőséget meg kell ragadni, ami csak adódik arra, hogy motiváltabbá tegyük a polgárokat a gyermekvállalásban.

S végül, de nem utolsó sorban ott van az is, amiért a rómaiak is csinálták. Ha valaki olyan szerencsés volt, hogy megtalált egy olyan fiatalembert (vagy nőt), aki feltűnően hasonlóan gondolkodott, mint ő és akiből kinézte, hogy meg tudja valósítani azokat a terveit, amelyeket neki nem állt módjában a pénzhiány miatt, akkor örökbe fogadhatta az illetőt.

Ilyen lehet ma egy közepes cég vezére, aki összeismerkedik a hajdani önmagával és örökhagyóként aláteszi azt a pénzt, amivel, ha meglett volna neki ifjú korában, akkor sokkal nagyobb vállalata lehetett volna. De lehet ez egy öreg színésznő is, aki bár szép pályát futott be, ha lett volna pénze ifjan énektanárra, akkor nem csúszott volna le egy olyan szerepről, amelyben énekelni is kellett volna, de ő nem tudott. Aki viszont megkapta a szerepet, az Oscar-díjas lett, pedig színészként nem volt olyan tökéletes, mint aki lecsúszott róla. Vagy egy zenész, aki tudja, hogy karmester is lehetett volna, csak nem volt pénze még egy vagy több hangszeren megtanulni, vagy egy sportoló, aki szegényen igen mostoha, korszerűtlen körülmények közt volt kénytelen edzeni. Vagy egy kutató, egyetemi tanár, aki tudja, hogyha fiatalon megkapta volna azt a külföldi képzést az X neves egyetemen, akkor rakétaként rajtolt volna el a kutatói pályafutása. S most meg akarja adni a lehetőséget másnak, aki hozzá hasonló, csak 50 évvel fiatalabb. Igaz, ő is kér és kap valamit cserébe. A nevének a felvételét. Ez nem nagy áldozat, ha az ifjabb fél is érzi a szerfeletti hasonlóságot, és azonosul mentorával.

Az embernek így módjában áll kvázi pénzért új életet vásárolnia. Elindítani valakit, aki olyan, mint ő volt ifjan, de túl szegény lévén, nem volt meg a kezdőtőkéje a pályája felfuttatásához.

Csak félve merem megjegyezni, hogy van köztünk 3-5% homoszexuális/leszbikus embertársunk is, aki a mai törvények szerint nem fogadhat örökbe. Így neki is lehetősége lenne örökbe fogadni. Igaz, a gyermeket nem nevelhetné sajátjaként, mert őt továbbra is a saját szülei nevelnék. De az ilyen örökbe fogadót legalább a tudat vigasztalná, hogy a neve nem tűnik el.

Nagyon is jó lenne, ha újra be lehetne vezetni. Természetesen elsősorban azoknak, az örökhagyóknak, akiknek saját, vér szerinti leszármazottjuk nincs.

Üdv:
b

Bejegyzés: „Nem akarták kutyára hagyni a nevüket” - Az örökbefogadás történelmi látószögből

Fónagy Zoltán · http://mindennapoktortenete.blog.hu 2016.03.20. 18:22:47

@borzimorzi: Miután ma szabadon rendelkezik mindenki a tulajdonával (végrendelkezéskor is) milyen pluszt lehetőséget jelentene ez a feleknek?

Bejegyzés: „Nem akarták kutyára hagyni a nevüket” - Az örökbefogadás történelmi látószögből

borzimorzi 2016.03.20. 18:16:24

Közben rákerestem, helyesen adoptio minus plena. Nincs a végén t.
Üdv:
b

Bejegyzés: „Nem akarták kutyára hagyni a nevüket” - Az örökbefogadás történelmi látószögből

borzimorzi 2016.03.20. 18:16:19

Ez az adoptio minus plenat ma is igen hasznos lenne, különösen az 50 feletti gyermektelen párok és az általuk örökbe fogadható rokongyerekek számára. Be kéne vezetni újra.

Üdv:
b

Bejegyzés: „Nem akarták kutyára hagyni a nevüket” - Az örökbefogadás történelmi látószögből

Judo lánya a Nagyfa galeriből 2016.03.20. 13:43:09

@Hu_manus: Judo és Indián rendes útra terelődtek! Judo az Édesapám volt, Indián a legjobb Barátja és ma is jó egészségnek örvend ☺

Bejegyzés: „Lötyögünk, szobrozunk, megy a szöveg" - Ifjúsági lázadás a hatvanas években

Judo lánya a Nagyfa galeriből 2016.03.20. 13:42:35

Sziasztok! Judo volt az Édesapám,Indián pedig a legjobb Barátja, akivel ma is tartom a kapcsolatot! ☺ A múltjuk mindig nagy hatással volt rám...két Fantasztikus Ember! Sajnos Édesapám 13 éve elment

Bejegyzés: „Lötyögünk, szobrozunk, megy a szöveg" - Ifjúsági lázadás a hatvanas években

borzimorzi 2016.03.20. 11:26:36

Ijesztő bútorszörnyek. Ráadásul állati tartósak, úgyhogy jó eséllyel több generáció életét is megnehezítik. Brrr.

Üdv:
b

Bejegyzés: A polgár otthona a boldog békeidőkben: ideál és valóság