... mert mindennek van története

A hétköznapi élet története

„Szűz leányt tévén eleibe, ölébe hajtja a fejét...” A Kornisok családi élete

2018. május 29. - Fónagy Zoltán

csaladok_1.jpg

A hagyományos társadalom családja általában idealizálva, szülők és gyermekeik biztonságos, meghitt közösségeként jelenik meg a közbeszédben, szembeállítva a jelenkor állítólagos válságával. Pedig a nagy halandóság miatt a mostoha- vagy mozaikcsalád legalább olyan gyakori volt a modern kor előtt is, mint ma a válások következtében! 

Az MTA BTK Történettudományi Intézetének Lendület Családtörténeti kutatócsoportja ezt a minden-naposnak számító családtípust teszi tudományos vizsgálat tárgyává a 16-19. századi Magyarországon.
A csoport tagjai havonta egy-egy posztban mesélnek a népmesék nagyon is valóságos szereplői, a mostohák  és gyerekeik mindennapi életéről.

Orgona Angelika, a Magyar Nemzeti Múzeum történész muzeológusa egy 16. századi birtokos nemesi  család, a Kornisok asszonyainak világába enged bepillantást, különös tekintettel a házassági stratégiákra és az örökösödés körüli viszályokra.

  

A göncruszkai Kornis család Erdély egyik legrégebbi nagybirtokos nemes famíliája. Címerállatuk, az unikornis lóhoz hasonló állat, amely homlokán hosszú, egyenes szarvat viselt. A Kr. u. 2. századi természetrajz, a Physiologus még gödölyéhez hasonlította az egyszarvút; a görög szöveg szerint a csodálatos lényt csak egyetlen módon lehet elejteni: ha egy szüzet engednek a közelébe. Akkor egyszeriben kezessé válik, és a lány ölébe hajtja a fejét.

A poszt a Kornis család múltjába vezeti az olvasót, de nem a csatazajban és politikai viharokban edződött férfiak, hanem a Kornisokat szédítő–szelídítő szüzek világába, akik később férjeikért imádkozó feleségekké, gyermekükért minden áldozatra kész anyákká, öntudatos és bátor özvegyekké váltak.  Erős és elszánt asszonyokká, akik a család megtartása által pótolhatatlan szerepet játszottak a karddal, pennával küzdő férfiak oldalán.

1_1.JPG

 A szentbenedeki Kornis-kastély kapuőrző unikornisa

Az unikornis az ókor óta a tisztaság jelképe volt. A keresztény szerzők Jézus megtestesüléseként értelmezték az egyszarvú befogásának jelenetét. Baranyi Pál jezsuita atya "A Szentírás summája" című, 1695-ben Kolozsvárott megjelent művében írja: "Végtére semmiféle mesterséggel tőrjökbe nem ejthetik az Unikornist a' vadászok, hanem szűz leányt tévén eleibe, ottan mindjárt minden vadságától megfosztatván az ölébe hajtja fejét s úgy adja magát prédául a' vadászoknak. Vadászta az emberi nemzet első atyánk elestétől fogva nagy óhajtásokkal és fohászkodásokkal a' mi kegyes Unikornisunkat, a' Krisztust, de semmiképpen meg nem foghatta, valamig a' Boldogságos Szüzet eleibe ki nem tette, kinek ölében hajtván a' fejét, meg is fogta."

 ko_nyv.png

Baranyi Pál A' Szent Irás Summaja (Kolozsvár, 1695.) című művét Haller Jánosné Kornis Katának ajánlotta. Iparművészeti Múzeum, Könyvtár

Az unikornis elejtése egy bekerített, virágokkal és gyümölcsfákkal teli kertben zajlott. A zárt kert a tiszta szerelem jelképe az Ószövetségben (Énekek éneke 4,12: Olyan, mint a berekesztett kert az én húgom, jegyesem!). A történet szakrális értelmezésével együtt élt profán, világi jelentése is: egy szűz férfi és nő találkozása, egyesülése a szerelem kertjében.

1_3.jpg

 Raffaello: Hölgy egyszarvúval, 1505. A képen látható unikornis még gödölyéhez hasonlít 

Az erdélyi ág alapítója: Gáspár 

 

A ruszkai Kornis család erdélyi története egy házassággal kezdődött: egy abaúji középnemes ifjú, Kornis Gáspár (1546 k.–1601) feleségül vette Máramaros legnagyobb birtokosának lányát, Dolhay Ilonát. Ez a frigy új fejezetet nyitott a család történetében: Gáspár az Erdélyi Fejedelemségben vert gyökeret mint tekintélyes partiumi birtokos, majd közéleti szerepet vállalt, Huszt várának kapitánya, Máramaros főispánja, fejedelmi tanácsúr lett. Utódai a magyar arisztokrácia soraiba emelkedtek. Vajon ki egyengette Gáspár útját a gazdag máramarosi hajadon felé? Kik lehettek befolyással rá gyermekéveiben? Milyen útravalót kapott családjától?

Kornis Gáspár az abaúji Ruszkán cseperedett egy nemesi kúriában, hat testvérével, szülei, Fánchy Zsófia és Kornis György szárnyai alatt. Körülbelül öt éves lehetett 1551-ben, amikor elveszítette édesapját, Kornis Györgyöt., aki korai halála miatt személyiségfejlődésére kevésbé lehetett hatással. A félárva gyermek számára édesanyja jelenthette az érzelmi biztonságot, míg a szó jogi−gazdasági értelmében a családi–rokoni kör idősebb férfitagjai, elsősorban gyámjai voltak támaszai, akik egyúttal viselkedési mintát is szolgáltattak a kamasszá, majd férfivá érő ifjú számára. Gyámjai kezelték nagykorúvá válásáig ingó és ingatlan vagyonát, és minden bizonnyal a házasságszerzésben is segítették.

       1_4.jpg Kornisruszka, mai nevén Göncruszka. A Kornis- (később Kazinczy-) kúria mai képe

Az apa halála fordulópontot jelentett a fiú életében: addig vér szerinti szüleivel és testvéreivel nevelkedett, ettől a pillanattól fogva azonban félárvaként élt, és tágabb környezetében, rokonságában is egy összetettebb családmodellt tapasztalt meg. A korabeli források alapján fel lehet ugyan térképezni az egymásba fonódó mozaikcsaládok bonyolult hálózatát, azonban, mivel a 16. századi iratok túlnyomó része jogi természetű, birtokviták kapcsán keletkezett  perirat, ezért az intim szférára, az édes- és mostohaszülők, édes- és mostohatestvérek kapcsolatára legfeljebb csak következtetni lehet belőlük. Hiba lenne azonban a periratok nagy számából azt a következtetést levonni, hogy e családok a viszály fészkei lettek volna, tagjaik örökké csak torzsalkodtak egymással, hiszen nem állnak rendelkezésünkre olyan magánlevelek vagy egodokumentumok – naplók, emlékiratok –, amelyek a családon belüli érzelmi viszonyokra utalva megcáfolhatnák az effajta vélekedést. Csupán néhány fennmaradt végrendeletben találunk elszórtan egy-két személyesebb hangvételű utalást, amelyből azonban kiderül, hogy a szeretet, hűség és hála fogalmai sem voltak ismeretlenek számukra.

1_5.jpgKornis János (1504–1553) pecsétlenyomata. Kornis Gabriella családtörténeti hagyatékából

Gondoskodó apa, gátlástalan gyám: János

 

Kornis Gáspár édesapja végrendeletben rögzítette, hogy halála után legidősebb bátyja, Kornis János (1504–1553) legyen gyermekei gyámja. Bátyja maga is egy mozaikcsalád feje volt: két házasságából összesen négy saját gyermeket nevelt. Első házasságából volt már két nagy fia, második házasságából pedig két kislánya.

Rajtuk kívül első felesége rokonságából egy felnőtt gyámfiú, Málczay László felett gyakorolt vagyonkezelői, patrónusi jogot, amelyet – ahogy akkoriban gyakran előfordult – saját családja javára fordított. Gyámfiával együtt építtetett kúriát és borospincét a Zemplén megyei Málcán, ahová később be is költözött, 1546-ban pedig Málczay László más jószágait is megszerezte maga és fiai számára. A sokat betegeskedő gyámgyermek a leleszi konvent előtt adta el 500 forintért zempléni birtokait, az indoklás szerint azért, mert Kornis János "mindig hű és igaz atyja és gyámja volt”. Az oklevél kikötése szerint, ha fiú utódok nélkül hal meg, Málca és más falvak örökjogon szállnak gyámjára és annak fiaira. Ez hamarosan be is következett, és a Kornisok lettek a birtokosok jószágaiban. A fennmaradt források alapján úgy tűnik, Kornis János visszaélt gyámi jogkörével, s a beteges gyermek örökségét saját magának és saját vér szerinti gyermekeinek játszotta át. Ezt a véleményt támasztja alá az a tény, hogy Málczay László özvegye, Orsolya asszony nem nyugodott bele birtokainak elvesztésébe, és 1553-ban fegyveres erővel kísérelte meg elfoglalni a málcai udvarházat. Bár a vita véres incidensbe torkollt, az özvegynek mégsem sikerült visszaszerezni a kúriát.

 1_6.jpg

Magyar nemesasszony egy 16. századi könyvillusztráción. Gynaeceum, sive Theatrum Mulierum. (Asszonyok szemléje, melyben Európa valamennyi jeles nemzetének... női viselete látható) Frankfurt, 1586. Jost Amman rajza

 

csala_d1.png

Kornis János két esztendeig, 1551–1553 között volt Kornis Gáspár gyámja. 1553-ban bekövetkezett halálával saját, vér szerinti családja és gyámgyermekei (Kornis Gáspár és testvérei) egyaránt oltalmazó nélkül maradtak. A Werbőczy István Hármaskönyvében összegzett jogfelfogás szerint ilyen esetben a gyámi jogokat a fiági rokonok érvényesíthették, ugyanakkor az anya is lehetett gyermekei gyámja, de csak addig, míg újból férjhez nem ment.

Két özvegyasszony

 

Jelen esetben mindkét özvegy, Kornis Jánosné Farkasits Horváth Anna és Kornis Györgyné Fánchy Zsófia egyaránt az újraházasodás mellett döntött. Sorsuk később is hasonlóan alakult, s ebben a rokonság, a hasonló társadalmi állás és földrajzi környezet egyaránt szerepet játszott – sógornők voltak, és mindketten az északkeleti országrész társadalmának középnemesi rétegéhez tartoztak. Vagyonos özvegyasszonyokként szabadabban dönthettek sorsukról, mint a hajadon leányok. Az újraházasodás kérdésében komoly érveket és ellenérveket kellett fontolóra venniük. Ha ugyanis újra férjhez mennek, elveszítik kiskorú gyermekeik feletti gyámsági jogukat, és azt is szem előtt kellett tartaniuk, hogy az új házasságban megszülető leendő gyermekekkel szemben idősebb gyermekeik hátrányba kerülhetnek. Másrészt viszont egy agilis, tehetős, feltörekvő új férj birtokokat, tekintélyt hozhat a házasságba, amelyből a családban lévő összes gyermek részesedhet, miközben természetesen az új férj is profitálhat az özvegyasszony vagyonából.  A két Kornis-özvegy az utóbbi mellett döntött: mindketten helybéli, tehetséges, tekintélyes, és meglehetősen agresszív birtokgyarapító nemeshez mentek feleségül, akikkel összefogva tovább növelték a család vagyonát és presztízsét. Az új házasságban született gyermekeket sikerrel integrálták a családba, miközben végső soron az idősebbek sem szenvedtek hátrányt.

1_7.jpgJost Amman: A szőlőműves, 1568

Újraházasodva: Kornisok és Vékeyek 

 

Farkasits Horváth Anna új hitvese, Vékey Ferenc (meghalt 1578 k.) Zemplén megye legelőkelőbb, legvagyonosabb nemese volt. Ügyes házasságokkal és taktikus politizálással szerzett magának vagyont, rangot és tekintélyt. Első felesége, Tárkányi Fruzsina nagy vagyonú, előkelő családból származott, akivel a férj a nagytárkányi kastélyt és a hozzá tartozó uradalmat is megszerezte, sőt, még a nagytárkányi nemesi előnevet is felvette. A művelt, tehetséges Vékey kisnemesi familiárisként kezdte pályafutását, de karrierje csúcsán alországbírói rangot is szerzett. Ambíciója – mondhatni törvényszerűen – agresszióval párosult, a gyengébbik nemet sem kímélve: 1551-ben pl. egy Nagy Ágota nevű asszony orrának levágásáért folyt büntetőper ellene...

Új családjában elsősorban a már felnőttkorba lépő mostohafiaival, Kornis Mihállyal és Györggyel támadt konfliktusa. A fiúk joggal tekintették veszélyesnek a mostohaapa megjelenését örökségük szempontjából, hiszen a ruszkai birtokokért vívott küzdelemben mostohaanyjukra sem számíthattak: Farkasits Horváth Anna ugyanis saját édeslányának, azaz a fiúk féltestvérének, Dorottyának az érdekeit részesítette előnyben az övékével szemben. (Farkasits Horváth Anna másik lánya, Erzsébet korábban meghalt.) Attól is tartani lehetett – ahogyan az később be is következett – hogy mostohaszüleiknek közös gyermekeik is születnek majd, amely még inkább megnehezíti majd az érdekérvényesítést számukra. Végül, 1559-ben családi kompromisszum született: a ruszkai kúriát, a hozzá tartozó szép szőlőkbirtokokkal és a Hernád vizén zúgó malmokkal a két fiú kapta meg, de mostohahúguknak is juttattak belőle két jobbágytelket, szőlőket és malomjövedelmet.

csala_d2.png

 

1_8.jpg

Jost Amman: A molnár, 1574

Kornis Dorottya sorsa azért is érdekes, mert később fiúsították a ruszkai jószágban, azaz királyi engedéllyel nemcsak a lányokat illető negyedrészt kapta meg a birtokból, hanem fiú módjára örökölhetett. A fiúsításra csak egy ötven évvel későbbi tanúvallomási jegyzőkönyvben találunk utalást, amelyben a ruszkai jobbágyok egy testi hibával magyarázták a törvény szerinti öröklési rend megváltoztatását:

"Az leányasszony félszemű volt, ahhoz képest a Kornisok arra kötötték magukat, hogy az ki az leányasszonyt elveszi, tehát fiú ággá teszik az jószágban. Minthogy az ruszkai jószág nem illetett leányágat annak előtte; hanem eztán az leányasszonyt vette el Golopy Gáspár, és így aztán az urak fiú ággá tették az ruszkai jószágban az leányasszonyt."

Dorkó fogyatékosságáról nem maradt fenn egyéb forrásunk. Ha valóban emiatt történt a fiúsítás, akkor az eset a hagyományos társadalmak patriarchális jellegére világít rá, ahol a férfiak családjuk nőtagjait eladó vagyontárgynak tekintették. Amennyiben a "tárgy" értéke valamilyen okból csekélyebb volt, akkor kárpótlást kellett a "vevőnek" nyújtani. Dorottyát azonban feltehetően nemcsak fél szeme miatt fiúsították; az öröklési rend megváltoztatása Dorottya édesanyjának és mostohaapjának egyaránt érdekében állt. Az előbbi nem szorul különösebb magyarázatra − az utóbbihoz annyit érdemes hozzáfűznünk, hogy Vékey 11 évig, a lány kiházasításáig gyámkodott Dorkó fölött, akinek ruszkai birtokrésze és egyéb ingóságai mintegy 8000 forint értéket képviseltek. Vékey a birtok kezelőjeként és haszonélvezőjeként 5000 forint jövedelemre tett szert, de ennek csak a töredékét, 800 márkát fizetett vissza Dorottyának, a többit, az arany- és ezüstmarhával együtt magának tartotta meg, végrendeletében pedig az édeslányára, Vékey Ilonára hagyta a mostohalányát illető javakat. Kornis Dorottya pert indított mostohatestvére, Vékey Ilona ellen a jussáért, amelyet megnyert; és egy apró adalék a szövevényes birtokügyek természetéhez, hogy mindeközben Dorottyát is perelte féltestvérének, Kornis Györgynek a fia.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy gyámapja tisztességtelen haszonszerzései ellenére Kornis Dorottya tekintélyes hozománnyal ment férjhez 1567-ben Golopy Gáspárhoz. Birtokai mellett gazdag jegyajándékot is vitt a házasságba a félszemű lány: aranyláncokat és köves aranygyűrűket, aranykupákat és kókuszserleget, asztali ezüstöket, ezüstös fegyvereket, textíliákat, egy "írott" – azaz festett – négylovas hintót és Véke falu felét is.

Farkasits Horváth Anna halála után Vékey harmadszor is megnősült, Hotykay Borbálát vezette oltárhoz. A harmadik feleség temette el urát 1578 körül. Nagy vagyonát, birtokait – mivel fiai meghaltak – három asszony örökölte: Farkasits Horváth Annától született édeslánya (Vékey Ilona), első házasságából született, fiatalon meghalt lányától, Erzsébettől született lányunokája, valamint nővére, Vékey Luca.  Mindezek mellett mostohalányáról, Kornis Dorottyáról, és annak férjéről, Golopy Gápárról sem feledkezett meg végrendeletében.

1_9.jpg           Kornis Dorottya és Golopy Gáspár reneszánsz kastélya Golopon

Többszörösen összefonódva: Kornisok és Pankák

 

Kornis Gáspár családjához visszatérve, az ő édesanyja, Fánchy Zsófia kezét is egy ügyes, tehetséges nemes nyerte el. Panka Péter (meghalt 1584-ben) első generációs, feltörekvő nemes volt: éppen a házasságkötés ideje táján, 1559-ben szerzett címeres nemeslevelet I. Ferdinánd királytól, amiért a fügedi várat elfoglalta Izabella királyné híveitől. Panka többek között a feldúlt, kifosztott, elhagyott abaúji pálos kolostori birtokok felvásárlásával gyarapította vagyonát. Az ónodi vár prefektusa volt, később szendrői vicekapitány, 1580-ban táblabíróvá nevezték ki. Fánchy Zsófia az első felesége volt. Két lányuk és egy fiuk született: Ilona, Kata és István.

csala_d3.png

Panka Péter és Fánchy Zsófia – korabeli szokás szerint, a vagyon és a birtokállomány megtartása érdekében – az elsőszülött lányt, Panka Ilonát összeadta a legidősebb mostohafiúval, Kornis Boldizsárral. A házaspár ezzel elérte, hogy mindkettejük vér szerinti örökösei birtokoljanak a ruszkai jószágból. Panka Ilonának és Kornis Boldizsárnak három felnőttkort megért fia és két lánya született. Az ő leszármazottaik voltak a ruszkai udvarház lakói a 17. században. Panka Péter túlélte Fánchy Zsófiát, másodszor is nősült, Musai Zsófiát vette el, akitől két gyermeke született, Zsófia és Anna. Közben újabb gyámságot is szerzett, Panka Ilonától született unokái fölött, veje, Kornis Boldizsár halála után.

Bár Fánchy Zsófia és Panka Péter házasságkötésének pontos időpontját nem ismerjük, a ránk maradt források alapján az idő tájt történt, amikor Kornis Gáspár nagykorúvá vált. A mostohaapa 1563-ban 300 forintot adott mostohafiának, amelyért Kornis Gáspár a ruszkai birtok rá eső örökségét vetette zálogba, azzal a kikötéssel, hogy ha a visszaváltásig meghalna, testvérei joga legyen kiváltani. A következő évben a tárházban őrzött ingóságokat, aranyat és ezüstöt vehette át Kornis Gáspár, aki ekkor már felnőtt férfi volt, 18 éves, így kezébe vehette ingó vagyonát. Hamarosan feleségül vette a máramarosi Dolhay Ilonát. De az Erdélyi Fejedelemségben sem szakadt el abaúji gyökereitől. Meglett férfiként ő maga is vállalt gyámságot egykori gyámja, Kornis János unokája fölött, és mostohaapja, Panka Péter jogtalan birtokszerzéseit sem nézte tétlenül. 1580-ban testvéreivel együtt tiltakozott a jászói konvent színe előtt, amiért Panka Péter kisajátította a gönci Szent Katalin-kolostorhoz tartozó szántóföldeket, malmokat és szőlőket. Ezeket Panka Péter a vejével, Kornis Boldizsárral közösen vásárolta, Boldizsár halála után azonban, mint Boldizsár gyermekeinek gyámja, saját hasznára fordította.

1_10.jpg           Kornis Gáspár pecsétlenyomata. Kornis Gabriella családtörténeti hagyatékából 

A korabeli periratok azt bizonyítják, hogy a mozaikcsaládok létrejötte a korábbi öröklési rend megváltoztatásával járhatott együtt, ez pedig számos esetben jogi vitához, perhez vezethetett. A lajstromok, összeírások tanúsága szerint azonban nemcsak az ingatlan, hanem az ingó vagyon is gazdát cserélt. Panka Péter fia, Panka István hagyatékában pl. olyan ezüstedényekre bukkanhatunk, amelyeken mostohanagybátyja, Vékey Ferenc neve áll bevésve: "Egy ó ezüst kannát aranyozatlant, Vékey Ferenc neve a fedelén... Egy ezüst csésze Vékey Ferenc neve az közepén belöl..."

kornis_csala_dfa.jpg

Nem könnyű követni az abaúji Kornisok családi kapcsolatait, holott a bemutatott mozaikcsaládok is csak mozaikszemek egy mai ismereteink alapján feltérképezhető, nagy családi mozaiktablón.  Mégis, híven tükrözik a 16. századi magyar köznemesi réteg szerteágazását és összefonódását, rangért, vagyonért, birtokért folytatott küzdelmét – hol egymásért, hol egymás ellen.

1_11.jpgUnikornisokat ábrázoló kályhacsempe a Zemplén megyei, pácini kastélyból. Herman Ottó Múzeum, Miskolc  (Legendás lények, varázslatos virágok – a közkedvelt reneszánsz. Szerk. Fejős Zoltán. Néprajzi Múzeum, 2008.)

 

Kövess a Facebookon, hogy értesülj az új bejegyzésekről!

A bejegyzés trackback címe:

https://mindennapoktortenete.blog.hu/api/trackback/id/tr4613999180

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.