Hézköznapok története

Gyáni Gábor (MTA BTK Történettudományi Intézete) vendégposztja.

Biológiai nem - társadalmi nem

Ma már tekintélyes mennyiségű történeti szakirodalom tárja fel, miként konstruálták meg a múltban a férfi és a női személyiséget. A nyilvánvaló testi különbségek ellenére a nemi szerepek nem tekinthetők valamiféle „antropológiai állandónak”. A különbségeket sok tekintetben inkább eszközként használták fel a mindenkori patriarchális rend, a férfinak a nővel szembeni felsőbbrendűségét biztosító társadalmi berendezkedés megalapozására és igazolására.

A felismerés legnagyobb hatású összefoglalása Michel Foucault A szexualitás története című műve. Foucault szerint, bár a férfi és női nem kettősségének kiindulópontja látszólag természeti, testi jellegű, a nemi szerepek mint „társadalmi tények” távolról sem időtlenek. Ebből a gondolatból kiindulva az utóbbi évtizedekben mindinkább teret nyer az a gondolat, hogy a biológiainak tekintett nemiség is kifejezetten a társadalmi gyakorlatból ered: túlnyomórészt tanult viselkedés rejlik a férfiasnak, illetve nőiesnek megfelelő identitáskonstrukciók mélyén.

A mára bevett szakkifejezéssé vált „társadalmi nem” (gender) kifejezés igen alkalmas nyelvi eszközként szolgál arra, hogy megkülönböztessük egymástól a testi különbözőséget (szexualitást), valamint az egyes történelmi korokban a nők és férfiak számára adódó társadalmi szerepek változatos repertoárját.

gender.jpg

Van-e története az anyaságnak?

Ezeknek az elméleti belátásoknak a tapasztalatokon alapuló bizonyításához különösen jó terepként kínálja magát az anyaság jelenségének a történeti vizsgálata. A kérdésről mégis kevés tudományos munka született, aminek egyik oka, hogy a múltnak ez az aspektusa feltűnően rosszul dokumentált. A rendelkezésre álló kevés forrás is társadalmilag esetleges: az elitbe tartozó anyák kapcsán akár első kézből is szerezhet információkat a történész, az alsó társadalmi osztályokból viszont szinte egyáltalán nincsenek híradások. Az adatok megbízhatóságát erősen gyengíti az a körülmény is, hogy azok döntően férfiaktól származnak, akik nemcsak átélt tapasztalattal nem rendelkezhettek, de többnyire nem is vettek részt közvetlenül a szülés és a gyermekgondozás eseményeiben.

Különösen nagy jelentősége van tehát a női írásbeliség azon ritka történelmi kútfőinek, a levelezéseknek és naplóknak, amelyek közvetlenül tudósítanak a női szerepek megéléséről. (Az ilyen források hiánya miatt kell bizonyos fenntartással fogadni például Philippe Ariès vagy Elisabeth Badinter történeti ábrázolását a modern kor előtti anyaságról, amelyet az anyai, szülői közömbösséggel, sőt zordsággal jellemeztek.) Az alábbiakban egy ritkaságszámba menő forrást, Keil Lajosnénak, egy középosztályi feleségnek az 1895 és 1903 között vezetett naplóját ismertetem, a modern polgári társadalomra jellemző anyai társadalmi szerepre koncentrálva.

Az anyaságról korábbi poszt: "A szelíd, okos lélek" - Fény- és árnyképek az anyaság történetéből )

middleageschildbirth.jpgSzülés ábrázolása egy 1513-ban kiadott orvosi könyv címlapján

A gyermekvárás

A budapesti születésű Geller Irma 1894 decemberében, 25 évesen ment férjhez a 38 éves gimnáziumi tanárhoz, Keil Lajoshoz. (A vőlegény egy évvel korábban – valószínűleg éppen leendő felesége miatt – lépett ki a premontrei rendből.) A férj Losoncon kapott állást, és az újdonsült házaspár két évet töltött a felvidéki városban. Innen előbb Szolnokra költöztek, majd 1900-ban visszatértek Budapestre, miután a férfinek sikerült fővárosi gimnáziumi állást kapnia. Első gyermekük 1895 októberében, a második 1896 nyarán született; mindkettő Losoncon.

Keil Lajosné naplóját első gyermeke megszületésétől kezdve szinte maradéktalanul az anyai teendőkkel és gondokkal foglalkozó bejegyzések töltik ki. Elsőrangú forrás a napló a 19. század végi városi női középosztályi és anyai identitás, illetve társadalmi szerep rekonstruálásához.

A házaspárt mély és őszinte szerelmi kapcsolat fűzte egymáshoz, amit több naplóbejegyzés dokumentál. Először egy 1895. március 25-i bejegyzésből értesülünk a terhességről. A fiatalasszony némileg szorongva, de örömmel számol be róla: „ Oh! Bárcsak már túlestem volna mindenen, mert nagyon szörnyen félek a lebetegedéstől. Oh! Csak nem fog az életemben kerülni?”

anya_gyermek_19_szazad_vegew.jpgAnya gyermekével a 19. század végén. Forrás: Fortepan

Legközelebb jó két hónappal később arról számol be, hogy várandóssága nem zavarja különösebben addig megszokott életvitelében: „Elmondhatom, hogy 5 hónapos áldott állapotomban is fess asszony voltam, mert megesett velem éppen tegnap este, hogy egy itteni fiatal patikus kérve kért, csak egy tourra jöjjek vele tánczolni, már pedig ha állapotom észre vehető lett volna, ugy nem merte volna azt megkísérleni, az gondolható.”

A szülést közvetlenül megelőző hónapokban kezdte meg csak a készülődést a gyermek fogadására. „Tegnap a nagy mosással együtt mostuk ki először az én drága kis Babim stafírungját, melyet a nyáron az én aranyos Mamuskám készített számára. Vagy 180 frt-jában került neki az. … Most aztán ki fogjuk vasalni a pirinkó stafírungot, azután szépen szalaggal összekötve a szekrénybe rakjuk.” (1895. szeptember 19.) Nem hallgatja el azonban, mennyire fél a szüléstől.

csecsemoruhazat.jpgCsecsemőruhák a század elején
a, ingecske hosszú ujjakkal b, kötött rékli c, Szakálka velezből (flanelből) d, Rékli ingre húzva, hátul csukva

Néhány hétre rá újabb előkészületeket tett a szülésre: „Ma nagy esemény volt. Itt volt Schrammné a bába, kit Lalikám [a férj] hivatott, hogy engem megvizsgáljon, s körülbelül megmondja, mikor betegszem le. …Igen diszkrétül kérdezősködött mindenről, azután megnézte melleim, melyeket a szoptatáshoz igen alkalmasnak talált, s szoknyámon keresztül megtapogatta hasamat, azután mindenre igen bátorított, mivel úgymond nálam minden a legjobb rendben van.” (1895. október 3.)

Néhány nappal később arról a nevezetes eseményről számol be, hogy Pestről megérkezett a szülei által vásárolt „kis kocsi”, a gyerekágy vagy inkább bölcső, majd megemlíti, hogy innen-onnan kaptak fürdőkádat állvánnyal és számos gyerekruhaneműt is. A hamarosan érkező babára való tekintettel felfogadtak egy újabb háztartási alkalmazottat is.

furdetes_targyak.jpgA csecsemő fürdőfelszerelése a századelőn
a, fürdőlepedő b, kád c, fürdőhőmérő d, tál arcmosáshoz e, szappantartó szappannal f, vászonzacskó vattával g, vászonzacskó jutával

A szülés

Október 23-án szülte meg Keilné első gyermekét, akit Tibornak kereszteltek. A naplóban csak két és fél hónap múlva számol be az eseményről, akkor viszont igen aprólékosan, hosszú oldalakon keresztül róva a sorokat. Elsőként a bábát hívták, az orvost csak a szülés utolsó fázisához. Ők ketten vezették le a szülést a férj jelenlétében, aki sürgöny útján nyomban tudatta a hírt felesége pesti szüleivel.

Keilné részletesen szólt a szülésről és beszámolt a szülés során szerzett sérüléseiről, valamint azok orvosi ellátásáról is. Sebei napokig az ágyhoz kötötték, s ezalatt a bába látta el a kisbabát. Egy-két nap után kapta meg először az újszülöttet, hogy megszoptassa. „Leírhatatlan az a boldogság is melybe úsztam midőn drága magzatomat először a mellemnél éreztem, s mondtam is, hogy kész volnék inkább meghalni, minthogy dadától szoptatnám a kicsinyemet.” Mivel azonban mégsem tudott szoptatni, a szülők révén Pestről hozattak egy szerkezetet, ám ez sem segített a gondon. Az időközben megkeresztelt gyermekhez szoptatós dajkát kellett fogadni, aki hosszú hónapokon keresztül táplálta. A fiatalasszony gyakran adott hangot naplójában emiatti fájdalmának.

kosar_felszerelese.jpgA baba kosara teljesen felszerelve
a, gombolható szalmazsák, hogy a szalmát cserélni lehessen. b, gumidarab c, kis lepedő d, kis gumidarab e vastag szövetdarab gyapjúból vagy flanelből f, párna tollal töltve g, könnyű pehelypaplan h, melegítő palack i, pamutból horgolt palackvédő k, tüllfátyol a legyek ellen

Az első esztendő

Amikor két hét után felkelhetett az ágyból, a bába megtanította rá, miként kell bánni a babával, „ami nem egy könnyen ment, mert igen félénk voltam. … De most már abba is bele tanultam s már valódi élvezettel végzem a rendes napi fürdést, melyet a dadára nem bíznék a világ minden kincséért sem.”

Ezt követő bejegyzéseinek többsége a csecsemővel, annak ellátásával foglalkozik. „Ennél sokkal nevezetesebb, hogy a mi egyetlen drága Duncikánkat ma először vittük ki az utczára, de csak öt perczre s csak éppen a mi házunk előtt járt a dada vele, mivel egy kevés szél fújt.”(1896. március 1.)

furdetes.jpgA csecsemő fürdetése

Emlékezetes eseményként rögzítette, hogy négy és fél hónapos korában kijött a baba első foga, majd hamarosan a második is. Ez annyira meglepte a szülőket, hogy orvost hívtak, aki kijelentette: „hosszú praxisa során ez az első gyermeke, aki ily korán kapja a fogait, ami erőre vall”. Erről sürgönyben értesítették a pesti nagyszülőket. „Ki is tudná leírni végtelen boldogságunkat, hogy ily hihetetlen könnyű módon átestünk az első fogakon, hollott úgy rettegtünk azoktól.” Lelkendező bejegyzések olvashatók a naplóban később is a fogzás minden újabb fejleményéről.

tisztaba_teves.jpgA csecsemő tisztába tevése

Ahogyan az első, sorban a többi betegség is hosszú és aggodalmas beszámolókat szült. Kimerítően szólt a gyerek étrendjének változásairól is, amit a mesterséges táplálás tett különösen indokolttá. „Jónak láttam ma elkezdeni a mesterséges etetést, ami ugyancsak még ma nemigen sikerült, mert a kis kópé nem akar sem tehén tejet inni, sem pedig tejes ételt enni, csupán a levesét eszi meg még a didlijén [a dada tején] kívül, mert ahhoz már hozzá szokott.” (1896. május 12.)

szopokak_es_szopouvegek.jpgSzopókák és szopóüvegek
Tiltott: a, és d, cukorral töltött és dugóval elzárt szopókák b, zenélő gömbbel ellátott szopóka c, ujságpapirossal töltött szopóka e, rágott kenyérrel töltött vászonzacskó szopóka (cuca) f, szopóka alumínium karikával g, szopóüveg üvegcsővel és fémzárral h, szopóüveg üvegcsővel, átfúrt dugóval és gumicsővel f, beosztás nélküli szopóüveg, zsineggel ráerősített szopókával
Helyes: a, és d, dudlizásravaló szopóka, lyuk és bármilyen töltés nélkül b, és c, szopóüvegre való szopókák, hegyükön 4-5 kicsi lyukkal e, szopóüveg gramm szerinti beosztással, f, patentzár üvegre g, kefe a tisztogatáshoz g, tányérral befedett pohár a szopókák tárolására

Keilné önkritikusan elmélkedett arról, hogy nem a legmegfelelőbb időben kezdte el a leválasztást. Nagyjából héthónapos korában próbálkozott először a szobatisztaságra szoktatással, s a kísérlet hamarosan eredménnyel járt. Ennek kapcsán az anya megjegyzi, hogy – miként a leválasztás kérdését is – mindent aprólékosan megbeszéltek az orvossal. (1896. június 3.) Sok minden feljegyzett a fiatal anya a gyerek fejlődéséről is: mikor ejtette ki az első szavakat, mikor állt fel.

megengedett_jatekszerek.jpg tiltott_jatek.jpgHelyes és tiltott játékok
A tiltott kategóriába a súlyos, törékeny, mérgező festékekkel festett, ólomból vagy textilből készült játékokat sorolta a tanácsadó

A naplóból megtudjuk, hogy a gyerek anyai gondozása az orvos felügyelete mellett folyt: „Az orvos azt mondta, adhatok neki mindennap délbe egy kis marhahúst vagy paradicsomot vagy köménymagos levest.” A 11 hónapos gyerek azonban egyelőre ellenállt a próbálkozásoknak. (1869. szeptember 23.)

ultetes.jpgKorai szobatisztaságra nevelés: a gyermek helyes ültetése.

A kis Tibor egy éves korában kapott ágyat: „Borzasztóan féltem ettől a mai éjszakától, mert kicsiny nagyon is hozzászokott a kocsijához, s már elő voltam készülve, hogy egész éjjel sírni fog, azért a kocsit is rezervbe [tartalékban] tartottam ha tán szükség volna rá.” (1896. október 18.) Az első születésnapján a szülők lefényképeztették a kisfiút, s elhatározták, hogy minden születésnapján fényképet készíttetnek majd róla. (1896. október 23.)

csecsemo_apa.jpg1910. Forrás: Fortepan

Az elengedés

Nagyot ugorva az időben, lássuk, miként élte át az anya azt a pillanatot, amikor a gyerek iskolába kezdett járni. (A család ekkor már Budapesten élt.) A szülők gondos mérlegelés után döntöttek úgy, hogy a gyereket iskolába íratják. Az anya nehezen fogadta ezt el: „Én ugyan legjobban szerettem volna őt itthon tanítani, de az nekünk nehéz költség lett volna, azután meg Lajkó [a férje] nem is igen egyezett volna bele, amennyiben azt mondja, a fiút mielőbb a nyilvánossághoz kell szoktatni.” (1901. szeptember 5.) Néhány nap múlva hosszú bejegyzésben számolt be azzal kapcsolatos érzéseiről, hogy kénytelen elereszteni magától a hatéves gyereket.

(A napló másik "főszereplője", a kisfiú később Keledy Tibor néven közéleti szereplőként vált ismertté. A jogász végzettségű várospolitikus 1941-től négy éven át a visszacsatolt Kolozsvár polgármestere volt, 1944-ben pedig – a német megszállás után – Budapest főpolgármesterévé nevezték ki. Tisztségéből a nyilas hatalomátvétel után saját kérésére mentette fel Szálasi. 1945-januárjában elhagyta az országot, és Venezuelában telepedett le. 1978-ban Granadában halt meg.)

fiuiskola.jpgVasárnapi Ujság, 1910

Az anyaság mint ideológia

Keil Lajosné naplója ritkaságszámba menő beszédes illusztrációja a modern szülői viselkedés, az ennek megfelelő érzelmi háztartás és társadalmi szerep születésének. Mindez elválaszthatatlan a városi középosztály ideáljától, a polgári család bensőségességétől. Ennek a modern polgári családi milliőnek a főbb jellemzőit a következőkben jelölhetjük meg:

  1. A gyermekek száma rendszerint nem több egy-kettőnél, ráadásul ebben a körben már ritka a csecsemő és gyerekhalál. A gyerekek súlyos betegségei nagy érzelmi megrázkódtatással járnak a szülők számára, bár az ekkor már rendszeres és gondos orvosi felügyelet és beavatkozás miatt ritkán fordulnak tragédiába.
  2. A középosztálybeli feleség, aki fizetett munkát nem vállal, a családon-háztartáson belüli tevékenységkörét háztartási alkalmazott(ak) segítségével látja el. A személyzet legalább egy mindenes cselédből, de jobb módú és/vagy népesebb családoknál több cselédből, szakácsnőből, bejáró takarítónőből állt.
  3. A naplóban nincs nyoma annak, hogy az anyai teendők elsajátítását szakirodalom (tanácsadó könyvek) tanulmányozása segítette volna, holott például a háztartás vezetése vagy a lakás berendezése során ez történt. (A csecsemőápolás magyar nyelvű irodalma – egy-két korábbi előzmény után – éppen a századforduló körül indult gyarapodásnak.)
  4. Néhány kivételes alkalomtól eltekintve – ilyen maga a szülés és a gyerekbetegségek – a férj rendszerint távol tartja magát a szorosan vett szülői feladatok ellátásától.
  5. A csecsemő és a gyerek gondozásának tárgyi feltételeiből egy gyerekcentrikus családi milliőt feltételezhetünk. Rendelkezésre állnak ehhez immár a – stafírung formájában – a külön a gyermek számára készült készruhák. (A csecsemőruházat modernizálódása éppen a napló által érintett évtizedekben ment végbe hazánkban.) )Szükség esetén beszerezhetők a mesterséges táplálást lehetővé tevő eszközök is. A szülők gondosan szem előtt tartják az egyes életkorokhoz kötött életszükségleteket. A gyerek egészségéért és helyes gondozásáért a folyamatos orvosi tanácsadás, illetve beavatkozás kezeskedik.
  6. A rokonoknak az anyai szereppel támasztott elvárásai jól nyomon követhetők a naplóbejegyzésekben. A nagyszülők és a testvérek családjai élénk érdeklődést tanúsítottak a tágabban vett famílián belüli terhességek, szülések, illetve a rokon gyerekek iránt. A folyamatos figyelem elsősorban az ajándékozások gyakorlatában ragadható meg. Mindez látszólag a gyereknek szól, valójában a fokozottan gyerekközpontú családi miliő következménye, amelyben az anyaság valóságos ideológiaként a magánélet egyik központi rendezőelvévé válik.

Keil Lajosné naplója kitűnően illusztrálja, hogy a „társadalmi nem” – jelen esetben a nőiség, nőiesség – nem kizárólag a biológiai adottságok természetes folyománya. Még a nőiség legsajátabb terepe, az anyaság is – mint sajátos életérzés, illetve konkrét életfunkciók és tevékenységek kötelességszerű ellátásának a rutinja – meghatározott társadalmi körülmények között jön létre és válik tudatos szerepmintává.

1897anyagyerekek.jpg

Kövess a Facebookon, hogy értesülj az új bejegyzésekről!

Szerző: Fónagy Zoltán  2015.02.24. 13:56 5 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://mindennapoktortenete.blog.hu/api/trackback/id/tr117189781

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

kisQtya 2015.02.26. 23:18:04

Nagyon jó volt olvasni, ilyen gondosan nevelte szintén paptanár nagyapám nagyanyámmal az apámékat. Én is gondosan neveltem a gyerekeimet, ezt tekintettem a legfőbb feladatomnak.

Sós Kati 2015.03.01. 19:26:31

Hogyan érték el, hogy ne legyen 1-2-nél több gyermekük?

charlie 2015.03.02. 15:34:54

@Sós Kati: Coitus interruptus már ismert és alkalmazott volt akkoriba.

piroseperke 2015.07.07. 16:33:30

Kedves Zoltán!

Rendszeres olvasódként már írtam egy-két lelkendező kommentet. Most is élvezettel olvastam újra ezt a posztot, és nagyon érdekelne Keil Lajosné naplója. Elolvasnám, de a neten nem találtam róla semmit. Lehet, hogy buta kérdés, mert csak a szakmabeliek számára hozzáférhető, de ha esetleg mégsem; hol lehet elolvasni ezt a bizonyos naplót? Előre is köszönöm!

Fónagy Zoltán · http://mindennapoktortenete.blog.hu 2015.07.07. 16:38:40

@piroseperke: A napló nincs kiadva, így nem hozzáférhető. Az eredeti a család birtokában van (azt hiszem, már a dédunokák nemzedékéről van szó). A fenti poszt szerzője, Gyáni Gábor tőlük kapott egy másolatot róla, mivel egyszer írt a naplóban szereplő csecsemőről - a későbbi budapesti főpolgármesterről - egyik tanulmányában.