... mert mindennek van története

A hétköznapi élet története

"Nemzetünk bötsös Ünnepét ditsőíteni" - Szent István napja a 19. században

2014. augusztus 19. - Fónagy Zoltán

Szent István nap millennium.jpg

Szent István napi körmenet a Millenium évében - képeslapon

A katolikus egyház szentjének ünnepe

A rendi Magyarországnak Szent István napja volt az egyetlen állandó - tehát az aktuális uralkodó évfordulóitól független - állami ünnepe. Megünneplésének középkori gyökerei vannak. Már I. László elrendelte 1090Mária Terézia.jpg-ben, hogy “Szent István napja mint szent ünnep megtartasson", és rögzítette az augusztus 20-i dátumot is. (Ezt a napot egyébként az államalapító 1083-as szentté avatásakor VII. Gergely pápa jelölte ki.) Az eredetileg tisztán vallási ünnepnek világi tartalmat is adott, illetve jelentőségét emelte, hogy a középkori királyok az augusztus 20. körüli időszakban tartották Székesfehérvárott a törvénynapokat, amikor személyesen meg lehetett előttük jelenni.

A török hódoltság alatt és után a nagyszombati Szent István szeminárium (papnevelde) lett a névadó kultuszának első számú ápolója, de a katolikus templomokban általában megemlékeztek a jeles napról. A helyi keretekben tartott vallási ünnepnek Mária Terézia adott új dimenziót 1771-ben: ekkor szerezte vissza a Szent Jobbot Raguzából, s Budán helyezte el azt, nagyszabású ünnepség keretében.

Az ereklyét az ekkortájt befejezett királyi palota északi szárnyában kialakított Szent Zsigmond kápolnában őrizték. (A kápolna a mai, a Nemzeti Galériához tartozó C épület udvarán állt a II. világháború utáni felújításig, bejárata az Oroszlános kapu mellett nyílt a nagy udvarról. 1790-től a 20. század elejéig az emeletén kialakított "koronaőrző kamrában" őrizték a koronát és a hozzá tartozó kellékeket is.)  Őrzésével a budai prépostot bízta meg, s számára egy elipszis alakú külön kis épületet - Szent István vagy Szent Jobb kápolna - csatoltak a Szent Zsigmond kápolnához.

Kapolna_Buda_varpalota.jpgA Zsigmond-kápolna belseje. Vasárnapi Ujság, 1903

Szent jobb kápolna.jpgJoseph Hillebrandt: A Szent Jobb-kápolna metszeti rajza, 1778 körül

Szent István napja éppen a Szent Jobb hazatérésének évében, 1771-ben szűnt meg egyetemes egyházi ünnep lenni, ugyanis XIV. Benedek pápa csökkentette az ünnepek számát. A királynő viszont elrendelte “az apostoli királyság általános védőszentjének” megünneplését, a katolikusokat eltiltotta erre a napra a munkától és kötelezte a misén való részvételre.

Szent jobb.jpgA Szent Jobb, Szent István király kézereklyéje

A hivatalos ünnep koreográfiája

1771-től a Szent Jobbot őrző, fokozatosan újra kormányzati székhellyé váló Buda lett Szent István kultuszának központi helye. Ennek fénypontja a minden év augusztus 20-án, a Zsigmond kápolna és a Nagyboldogasszony-templom között megtartott nagy körmenet volt.

Buda felszabadulási ünnepe

Az 1686-os felszabadulás évfordulóját már a következő esztendőtől kezdve megünnepelték a budaiak. Az első évtizedek emlékünnepei részben még az „emlékezetközösség” öntevékeny aktusai voltak: a város lakói az emlékezet folyamatossága érdekében évről évre mintegy újraélték, újramesélték a sorsfordító eseményt. Igaz, császári rendelet kötelezte is őket a megemlékezésre, a katonaság részvétele pedig jelenvalóvá is tette az államhatalmat.

A ceremónia a 18. században teljesen egyházi jellegű volt, a körmenet koreográfiája adott állandó keretet neki. A céhek és a katonaság egységei hordozták körbe a szentségeket és a hadijelvényeket, katonai jellegű zene, valamint ágyúdörgés kíséretében. Az útvonal kiemelt pontjain – templomudvarban, temetőben, az ostrom döntő mozzanatainak helyszínein – német, magyar és szerb nyelvű szónoklatok elevenítették fel a történetet, illetve az elesettek emlékét.

Szeptember 2. munkaszüneti nap volt Budán, de az ünnepi esemény vonzereje évről évre nőtt a környező települések lakói körében is. Különös fénnyel ünnepelték az ötvenedik évfordulót 1736-ban. Az évtizedek folyamán azonban az ünnep a városi polgári közösség többé-kevésbé saját emlékező aktusából mindinkább a politikai elit hatalmi reprezentációjává lényegült át, amely a népre inkább csak a nézőközönség szerepében tartott igényt. A szeptember 2-i körmenetet az 1770-es években a Raguzából visszaszerzett Szent Jobb augusztus 20-i ünnepe végleg kiszorította.

A 19. század elejéig ez inkább csak Pest és Buda ünnepe volt - ez váltotta fel a korábbi legnagyobb városi ünnepet, a szeptember 2-i, Buda 1686-os török alóli felszabadulásának emlékére tartott körmenetet -, de 1818-tól az állami ünnep rangjára emelkedett. (A "megszabadított Buda" ünnepéről lásd a keretes szöveget.) Ebben az évben a Helytartótanács pontosan szabályozta az ünnep rendjét:

Kisasszony havának 20. napján, úgymint Szent István királyunk ditső ünnepén, eme országunk fő Varassában pompás és örök emlékezetű Maria Theresia királynénk intézete szerint való Ájtatosság, ugyanazon első Apostoli Királyunk mindeddig éppen maradott szent jobb Kezének tiszteletére rendelt Processioval együtt tartassék

- kezdődött a rendelet. A továbbiakban részletesen meghatározta az ünnep menetét, s az eddig inkább vallási jellegű alkalomnak világi-politikai tartalmat is adott azáltal, hogy elrendelte a világi hatóságok teljes díszben való részvételét.

Budai várpalota.jpgA budai várpalota a 18. században - Mansfeld metszete
A Zsigmond kápolna a baloldali négyszög udvarán állt.

Az esemény augusztus 19-én délután öt órakor a Szent Zsigmond templomában tartott “pompás vesperával” kezdődött, hét és nyolc óra között pedig a két város összes templomának öreg harangja hirdette “a jövő nap dütső ünneplését". 20-án hajnalban négy és öt között ismét egy órás harangozás hívta a testvérvárosok lakóit az öt órakor kezdődő misékre. Ezeken a pesti gimnázium és az egyetem diákjai és a céhek már testületileg jelentek meg, hogy utána együtt vonuljanak Budára. A zászlaik alatt érkező testületek fél hétkor a Szent György téren egyesültek a budai céhek és a tanulóifjúság csapataival, s itt rendeződtek a processzió rendjébe. A céhek a Dísz téren, a főstrázsaház előtt, a tanulóifjúság a fegyvertárnál (a Sándor-palotától délre), az egyháziak pedig a prépost palotája előtt várták az indulást.

Fegyvertár Buda.jpgJohann Vinzenz Reim: A budai fegyvertár

Hét órakor a Zsigmond kápolnában összegyűlt előkelőségek “felemelvén a Szent Kezet”, a két város összes harangjának zúgása közepette elindultak az Urak utcáján a Nagyboldogasszony (Mátyás)-templomba. A körmenetet Pest és Buda céhei vezették, saját zászlóik alatt. Őket a gimnáziumok és az egyetem tanulóifjúsága követte, majd a szerzetesrendek és a plébánosok vonultak. Mögöttük haladt a két város külső tanácsa (képviselő testülete) és tisztikara, a pesti tanács, a megye magisztrátusa, a felső bíróságok, a Helytartótanács és a Királyi Kamara tisztviselői. Papnövendékektől és más egyháziaktól körülvéve vonult a budai prépost, a Szent Jobb őrzője. Magát az ereklyét hat diakónus vitte, mellettük nyolc egyetemi diák haladt égő fáklyával a kézben. Őket kívülről Buda tanácsnokai, illetve a polgárőrség tisztjei kísérték, utóbbiak kivont karddal.

A Szent Jobb mögött gyalogolt a rendi Magyarország elitje: teljes egyházi díszbe öltözött főpapok a hercegprímás vezetésével, tábornokok, a kormányszékek tanácsosai, a királyi kamarások és más országos méltóságok a nádorral az élükön. Az eddig kizárólag férfiakból álló menetben itt tűntek fel az első nők: a “nemes és nevezetesebb asszonyságok", azaz az előkelőségek feleségei. A hivatalos résztvevők sorát egy csapat katonaság zárta le, s mögéjük sorolhattak be a két város egyszerű lakói és az idegenek “tisztességes rendben”. Az egyházi énekek jobb hangzását a dobokkal és trombitákkal kivonuló városi zenekarok, valamint a templomi kórusok biztosították.

A templomba természetesen csak az előkelőbb résztvevők mehettek be a céhpolgárság sorfala között. Ők bent magyar nyelvű, a jórészt németül beszélő budai és pesti polgárság pedig kint német prédikációt hallgathatott. A beszédek és a mise után ugyanebben a rendben kísérték vissza az ereklyét őrzőhelyére, ahol délben a Te Deum eléneklésével ért véget a körmenet. Ezt a felsorakozott katonaság és polgárőrség hármas sortüze, a bástyákon pedig ágyúdurrogás tudatta a "Nemzetünk bötsös Ünnepét ditsőíteni" megjelent néppel. A tömeg ezután megtekinthette a kápolnában este hétig köztiszteletre kitett Szent Jobbot.

Schwindt St StephansprozessionFSZEKA.jpgA Szent István napi körmenet a Szentháromság téren. Carl Schwindt, 1839

Népünnepély a reformkorban

A “város fogadott ájtatosságából országos innepre" emelt körmenet minden hatósági kényszer nélkül is vonzotta a pest-budaiakat, de azért 1831-ben és 1842-ben újabb rendeletekkel is előírták az ünnep és a munkaszünet megtartását minden vallásfelekezet számára. A reformkori újságok minden évben részletesen beszámoltak a “minden jó lelkű Magyart buzgó hevülésre gerjesztő" esemény lefolyásáról. A városok lakosságával együtt növekedett a résztvevők tömege is: A Honművész című lap 1834-es tudósítása szerint a hajóhídon át Budára tartó menet eleje már a Várban járt, amikor a vége még el sem indult a belvárosi plébániatemplomtól. A hűvös idő ellenére zsúfolásig megtelt a Vár, amelynek csendes utcái szinte csak ezen a napon népesülnek be.

Petrich kivilágítás.jpg Buda és Pest ünnepi kivilágítása 1814-ben, a bécsi kongresszusról ide látogató uralkodók tiszteletére.
Petrich András festménye

A hivatalos ceremónia befejeztével az ünnep népünnepély jelleget öltött. A korzózókat katonazenekar szórakoztatta, este pedig egy-egy nevezetes helyszín – a régi Vigadó vagy a Horváth-kert – illuminációja (díszkivilágítása) emelte ki a nap jelentőségét. 1834-ben pl. a Horváth-kert bérlője Attilát, Szent Istvánt és a vezéreket ábrázoló, kivilágított átlátszó festményekkel, valamint magyar és német feliratokkal (“Éljen a nemzet, éljen a haza, mindig virulva magosabb dicsőségre!", “Éljen a magyar vígan és dicsőn, ragyogva szép híre, mint a nap az égtetőn!") csalogatta kertvendéglőjébe a közönséget.

A sajtó természetéhez persze már a reformkorban is hozzátartozott a fanyalgás: a Honművészt tudósító Garay János szerint a festmények némelyike a paródia színvonalán állt. A következő évben ismét azt írták a Horváth-kerti “nemzeti népünnepről", hogy a nagy ígéretek ellenére szegényes kivilágítás (tavalyi képekkel és feliratokkal), valamint gyenge tűzijáték fogadta azt az 1500 látogatót, aki leszurkolta az 1 váltóforintos belépődíjat (egy napszámos napibérét).

(A nyilvános, utcai politikai jellegű demonstrációkról bővebben: "Én bálványunkkal szemközt álltam" - Fáklyásmenet és macskazene a reformkorban)

 VásárVU1859.jpgVásári vigadalom. Vasárnapi Ujság, 1859

Az ünnep világiasodása

Az 1848-at követő önkényuralom éveiben sokkal szerényebben emlékeztek meg az államalapítóról. 1860-ban viszont a nemzeti ünnep a politikai tiltakozás kiemelkedő eseményévé lényegült át. A kiegyezés után, 1878-ban kultuszminiszteri rendelet is megerősítette augusztus 20. nemzeti ünnep jellegét, országosan előírva a kötelező istentiszteletet a nem katolikus templomokban is, “ahol a lakosság vagy a hatóság kívánja”.

Mivel a rendeletet a nemzetiségi vidékeken nagy felzúdulás fogadta, Trefort Ágoston visszavonta azt, s helyette törvényi szabályozást ígért. Erre azonban csak annyiban került sor, hogy 1891-ben az ipari munkások vasárnapi munkaszünetét biztosító törvény kimondta a Szent István nap munkaszünet-voltát. Ezzel azonban a parlament csak a hivatalos pecsétet nyomta rá az amúgy is országszerte érvényes jogszokásra.

1895-ben belügyminiszteri rendelet írta elő azt is, hogy ezen a napon a “középületekre címeres nemzeti zászló tűzendő ki”. A hivatalos jelleg megerősítése ellenére azonban (vagy éppen ezért?) a századforduló táján az ünnep elhalványulóban volt. Az 1920-as évek “újbarokk” társadalmi közegében emelkedett fel újra augusztus 20. ünneplésének jelentősége Budapesten. Az egykor tisztán vallási ünnep profanizálódásának újabb állomását jelezte, hogy ekkoriban felbukkant már az idegenforgalmi vonzerő szempontja is.

Serédy Jusztinián 1941.jpgSerédy Jusztinián hercegprímás az 1941-es Szent István napi körmenetben

A fővárosi ájtatos ünnepélyek fénypontja az ország első nemzeti szentjének, István királynak, nyár derekára eső ünnepe. Ezt Buda várában szokták megtartani. Augusztus 20-ikán már korán reggel cserággal díszített sorkatonaság alkot élő korlátot a helyőrségi templomtól kezdve a királyi várpalotáig. A katonai sorfalak mögött hullámzó közönség tízezerenként számítható. S azonkívül minden utca, minden tér ablakai rakva hölgynézőkkel, s földíszítve szőnyegekkel, virágfüzérekkel és zászlókkal. A körmenetet, mely a királyi palotabeli Zsigmond-kápolnából indul ki harangzúgás között, a katolikus legény-egyesületek nyitják meg, követve fehérbe öltözött koszorúzott leánykák seregétől; utánuk jön a díszszázad (hajdan polgárőrség) tábori zenével. Ezeket követik a budapesti plebánusok, kik után négy káplán emeli vállain a pompás ereklyetartót, melynek kristályfödele alatt az ősi ereklye, az első király jobb keze látható. Két oldalt sorfalat képezve a koronaőr-drabantok lépdelnek, skarlát dolmányokban, acél sisakkal a fejükön, széles csatabárdot tartva kezükben. A „szent jobb” mögött halad a főpapság, apátok, kanonokok, stb., és végre a hercegprímás bíbornoki pompájában, fényes papi kísérettel, előkelő polgároktól emelt mennyezet alatt; kíséretéhez csatlakoznak a katolikus kormánytagok és főurak s a főváros oszlopos hivatalnokai. Az egész díszmenet a helyőrségi templomba vonul át, a hol a hercegprímás tartja a fényes misét, melyet emel a magasztos oratorium a főváros polgárai és hölgyei karától előadva. Az isteni tiszteletet hazafias irányú, emelkedett szellemű egyházi szónoklat fejezi be, melynek előadója megáldja a királyt, a hazát és a kereszténységet. Innen a várkápolnába tér vissza a menet, a hol a hercegprímás, az ereklyetartó födelének fölemelésével, bemutatja a tért ellepő sokaságnak a királyi jobb kezet. E nemzeti ünnepre az ország minden részéből százezernyi látogató szokott fölseregleni. Az 1891-iki ünnepnapi munkaszünetről szóló törvény Szent István király napját általános nemzeti ünneppé emelte, melyet ezentúl minden vallásfelekezet tartozik munkaszünettel megülni.

Jókai Mór: Budapesti élet. In: Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben. 

Szent István nap 1910.jpgSzent István-napi körmenet a Várban, 1910

Kövess a Facebookon, hogy értesülj az új bejegyzésekről!

A bejegyzés trackback címe:

https://mindennapoktortenete.blog.hu/api/trackback/id/tr576616261

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: "Szent" István hordavezér volt 2014.08.20. 07:19:53

  Vajk álnéven, hordavezérként kezdte pályáját I. István, későbbi judeokeresztény magyar király. Uralkodása első szakaszában nem volt neki sem állama, sem királysága. Az egyházállami történészek szerint 997-től úgy 1000 decemberéig. Aztán pápa elvtárs...

Trackback: Augusztus 20-i hazugságok 2014.08.20. 07:19:24

Nem csak Gyurcsány öszödi beszéde óta tudjuk, hogy az állam hazudik. Ünnepek és történelmi tények tekintetében különösképpen nagyokat. Egy országot megvezetni, mindig is megérte. Humorosan fogalmazva, a kormány szerint az Államunk olyan jó állapotban v...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

draft22 2014.08.19. 20:49:55

Szuper, köszi. "Buda felszabadulási ünnepe Az 1868-os felszabadulás évfordulóját..." gondolom az évszám elírás

Fónagy Zoltán · http://mindennapoktortenete.blog.hu 2014.08.19. 20:52:52

@draft22: Persze, összekeveredtek a számjegyek. :) Köszi a figyelmeztetést, javítottam.

kermi 2014.08.20. 09:19:06

Fantasztikus összefoglaló. Köszi!