Hézköznapok története

Az arisztokrata gyermekbe születése pillanatától a kivételezettség tudatát nevelték. Mire felnőtt, magától értetődőnek tekintette, hogy mindenből a legmagasabb színvonalú jár neki. Az élet minden területén tiszteletet követelt magának és igényt tartott az irányításra. Elitizmusuk fontos eleme volt az elzárkózás, amely kapcsolataikban és viselkedésükben éppúgy érvényesült, mint anyagi-tárgyi környezetükben.

A posztot a blog első vendégszerzője, Dobszay Tamás írta.
A képválogatást a házigazda végezte.

udvari bál.jpgWilhelm Gause: Udvari bál Bécsben, 1900

Vidéki kastélyok, városi paloták

A főnemesi családok jellemzően többlaki életet éltek. Az egyik helyszínt az öröklött – esetleg átépített – barokk vagy klasszicista, illetve historizáló stílusban újonnan emelt kastély biztosította. Itt kevesebb formasággal járó életmódot folytathattak, terjedelmes birtokaik jóvoltából pedig élvezhették a természet közelségét is. A vidéki rezidenciák közül egyeseket csak vadászkastélynak használtak (ezeket rusztikusabban rendezték be és trófeagyűjteménnyel díszítették), másokban a család felhalmozott értékeit őrizték. Voltak persze olyanok is, amelyeket úgy rendeztek be, hogy huzamos tartózkodás esetén is kényelmes otthont nyújtson a családnak.

Tiszadob_Andrassy-kastely_Vende_Aladár.jpgA tiszadobi kastélyt Andrássy Gyula gróf építtette 1880-85 között neogót és reneszánsz stílusjegyekkel, főleg Loire-völgyi mintákat követve. Vende Aladár akvarellje

A kastélyt díszes, tekintélyt parancsoló kerítés vagy magas kőfal választotta el a külvilágtól. Növényritkaságokkal beültetett hatalmas, olykor pálmaházzal vagy orangerie-vel és tóval is rendelkező, festői tájkertje elszigetelte a falu „közönséges” látványától és zajaitól. A kertművészet e remekei a pihenés, a sportok, a családi és társasági együttlét, a gyermekeknek pedig a játék számára biztosítottak helyet.

Soponya_Zichy_kerékpár_1913.jpgA Zichy grófok soponyai kastélyának parkja, 1913. Forrás: Fortepan

 Az empire stílusban épült szolcsányi kastélyt nagy park vette körül. Az emeleti szobákból gyönyörű kilátás nyílt az erdőség borította távoli hegyekre és dombokra. Különösen szép látványt nyújtottak ezek a hegyek ősszel. Gazdag színárnyalatokban, bíborvörösen, aranysárgán és haragoszölden pompáztak a hegyláncok, előttük pedig zöld selyemszőnyegként a vetések. ...
A kastélytól jobbra, de még a parkban állt szép barokk templomunk. Kegyúri templom. Még nagyon régen a
Zichy család építtette. A főbejárat a kis falu felé nyílt. A család részére a templom oldalán volt egy kapu, mely az oratóriumba vezetett. A templom körül bekerítve a családi sírkert. 
A kastélytól szintén jobb kéz felé, de már messze a templomtól,
álltak a híres szép üvegházak, pálmaházak és a nagy orangerie. Odescalchi-Zichy nagyanyám idejében ezek országos hírűek voltak. Az üvegházak és az orangerie ritka példányait tavasszal kiültették a kastély parkjába, az épület közvetlen közelébe, úgyhogy a parknak ez a része valóban buja mediterrán kertté alakult át.

A kastély baloldalán állt az úgynevezett kiskastély. Ez földszintes volt, szintén barokk stílusban épült, boltíves szobákkal. A parkban százados fák árnyékában vízirózsákkal borított, szép nagy tó terült el.
Szolcsány erdőségei híresek voltak gazdag vadállományukról. A nevezetes Nyitra megyei szavasokon kívül sok volt az apróvad is: nyúl, fogoly, fácán. Atyám, akárcsak egész családja, híres vadász és kitűnő lövő volt. Nagy gondot fordított a vadállomány fejlesztésére. Írószobájának falait szebbnél szebb kapitális szarvas- és őzagancsok díszítették. Az erdő legszebb és legmagasabb részén szép vadászlakot építtetett, és Hubertusbrunn-nak nevezte el. Amikor Magyarországon, illetve Szolcsányban tartózkodott, napokra, sőt hetekre felköltözött szeretett vadászlakába. Különösen szarvasbőgés idején.

Odescalchi Eugénie: Egy hercegnő emlékezik. Budapest, 1987.

Parnó_Andrássy_üvegház.jpg Andrássy Manó gróf parnói kastélyának üvegháza. Thomas Ender akvarellje

A kastélyok azonban az év hosszabb-rövidebb szakában üresen álltak, mert a főrangúak idejük jelentős részét másutt töltötték. A leggazdagabbaknak Budapesten és/vagy Bécsben, illetve a birtokaik közelében fekvő nagyobb városokban is volt lakásuk. A „lakás” jelenthetett saját palotát, vagy – lehetőleg más arisztokratáktól – bérelt lakrészt. A városi lakás megválasztásánál is törekedtek rá, hogy a köznéppel való vegyülést elkerüljék.

Erdődy villa.jpgErdődy István gróf villája az Andrássy úton

A paloták – lehetőség szerint kerttel – a fővárosban sajátos mágnásnegyedeket képezve helyezkedtek el. Ilyen volt Budapesten a Vár és az alatta húzódó Duna-part, a régi Képviselőház és a Nemzeti Múzeum környéke, valamint az Andrássy út. A Nemzeti Múzeumot teljesen körülfogta a főúri rezidenciák láncolata: csak a Károlyi-család tagjai fél tucat palotát birtokoltak pár száz méteren belül.

Károlyi Alajos palotája a kert felől.jpgKárolyi Alajos gróf palotája a kert felől. Pollack Mihály tér 3.
FSZEK Budapest Gyűjtemény

A főnemesség nem tagadta meg magától a hegyvidéki és a tengerparti üdülés élményeit sem. Tátralomnicon részben az ő igényeik kiszolgálására épült üdülőövezet, de látogatták Abbázia vagy a távolabbi francia vidékek tengerpartjait is. Ha mégsem saját házban vagy rokonnál, ismerős rangtársnál szállt meg, a főnemesség lehetőleg akkor is elkülönült: a Semmeringen például a Hotel Pannhans az arisztokrácia, a Südbahn Hotel a nagypolgárság szállodája volt. A finnyásabbak külön villát béreltek, hogy a hotelben hiányzó nyugalmat élvezhessék.

golfVU1909.jpgGolfozás Tátralomnicon. Vasárnapi Ujság, 1909

Múlt és jelen együttélése

A modernizáció főként a kastélyok és paloták belső kényelmi kialakításában jelentkezett. Az újabb építésű kastélyokban már nem a korábbi egyhangú teremsoros elrendezést alkalmazták, hanem elkülönítették a közösségi és a magántereket. Gáz-, olaj-, sőt villanyvilágítás egészítette ki a régi csillárokba és tartókba állított gyertyák fényét. A jobb világítás megengedte, hogy a század elejének világos falfestését mintás, gyakran sötétebb színű kárpitozás vagy faragott, pácolt faburkolatok váltsák fel. A kastélyokat csatornázták, vízvezetékkel, fürdőszobával látták el, a régi kandallók és kályhák mellett lég- vagy központi fűtést létesítettek.

szabadkigyos_ebédlő_1896_klösz.jpgA Wenckheim grófok szabadkígyósi kastélyának ebédlője 1896-ban. Klösz György felvétele

A korábbi biedermeier ízlést a bútorozásban is felváltotta a historizmus, a falak menti elhelyezést pedig a csoportokba rendezés. A helyiségek száma és az öröklött tárgyak sokasága lehetővé tette, hogy az egyes termeket a bútorzat stílusa, jellege szerint is elkülönítsék (gobelin-terem, kék szalon, rokokó-szalon stb.).

Seregélyes-Zichy-Hadik-kastély-1902-1.jpgA Zichy-Hadik kastély Seregélyesen, 1902. Forrás: Fortepan

A mindennapi élet egyes tevékenységei is külön helyiségeket kaptak. A családtagok mindegyikének külön háló vagy lakosztály járt, a ház urának saját dolgozószoba. A vendégeket hosszabb tartózkodáskor önálló lakosztályban, vendégszobákban, olykor külön szárnyban helyeztek el. A családi együttléthez és a vendégek fogadásához ebédlők és tágas szalonok álltak rendelkezésre. További ebédlők szolgáltak a gyermekek és nagyszámú – legalább tucatnyi, olykor akár félszáz fős – személyzet részére. A dohányzó adott keretet a férfitársaság oldottabb beszélgetésének, így a nemhivatalos politikai életnek is. A társasélet reprezentatív helyszíne a díszterem, néhol külön táncterem volt. A szórakozást szolgálta a biliárd- és a kártyaszoba meg a lovarda.

Úriszoba_Keszthely_Festetich.jpgÚriszoba a keszthelyi Festetich-kastélyban

A díszterem, a szalon, a bejárati csarnok, a lépcsőház és a folyosók régiségekkel, műalkotásokkal hangsúlyozták a család társadalmi státuszát. A kastély kialakítása, berendezésének pompája, a tárgyakban megjelenített múlt, a műkincsek és ritkaságok tömege jelezte a rangot, lenyűgözte, megilletődötté tette a körön kívüli látogatót.

A nemzedékek óta halmozódó műtárgyaknak a könyvtár, képtár, gyűjtemény adott helyet. Ezeket külön termekben, mennyezetig nyúló galériás polcokon, szekrényekben helyezték el, a képekkel, a legrangosabbaknál az ősgalériával együtt. A könyvtár részben az ismeretszerzés lehetőségét biztosította felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt, de mérete és értékes ritkaságai miatt reprezentációra is különösen alkalmas volt.

Homonna_Andrássy_könyvtár.jpgKönyvtárszoba az Andrássy grófok homonnai kastélyában

A természettudományos gyűjteményekben egzotikumokat, olykor extrém tárgyakat is őriztek. Az Andrássyak betléri gyűjteményében például Afrikából származó aszalt emberfejet és elefántlábból készült tárgyakat is lehetett látni.

A főnemesség élen járt a régiségek, művészeti gyűjtemények gyarapításában. Műgyűjtő volt Batthyány Géza és ifjabb Andrássy Gyula is, aki szalonjában kedvenc műtárgyai között fogadta látogatóit, ezeket szemlélve, látszólag nem is figyelve beszélgetőpartnereire. Andrássy Dénes – korában kivételes módon – az egyszerű embereknek is lehetővé tette külön épületben elhelyezett képtárának látogatását.

Fraknó gyűjtemény.jpgEsterházy herceg európai viszonylatban is figyelemre méltó műkincsgyűjteménye mellett a fraknói várban természeti kuriózumokat éppúgy őriztek, mint a hadi dicsőségekre emlékeztető fegyvertárat. (A gyűjtemény jelentős része ma is ott látható.)

A hétköznapi luxus

Az öltözködésben az igényesség a kitűnő anyagokból, finom kelmékből készült, a legjobb cégeknél készíttetett, az évszakhoz és a tevékenységekhez igazodó, pazarló méretű ruhatár kialakítását eredményezte. A korszerűség és az anakronisztikus hagyomány egyszerre érvényesült. A köznapi viseletben a kiegyezéstől kezdve uralkodott az európai polgári ruha, a reprezentációs, politikai jellegű alkalmakra viszont a főnemes - ha nem volt alkalmas állapotú az örökölt ruhatárban - elkészíttette a prémes, arany zsinóros, kócsagtollas díszmagyart. Ennek árából nem egyszer földbirtokot vagy budapesti házat lehetett volna venni. S említenünk kell persze az ékszerek sokaságát is, amelyek egyben fontos, válsághelyzetekben mozdítható tartalékot is képeztek.

Apponyi_Albert1.jpgApponyi Albert gróf díszmagyarban. László Fülöp festménye

A bőség, a választékosság és a szertartásosság az étkezésben, az otthon is kiöltözve, értékes porcelán és ezüstkészlettel elfogyasztott hat–nyolcfogásos, étel- és italritkaságokkal készült vacsorákban is megnyilvánult.

No és persze ott voltak a végtelenbe nyúló ebédek és vacsorák. A hűvös, hosszúkás teremben mindig sokan ültek az asztalnál. A szűkebb család tagjai, nagybácsik és nagynénik, nővéreim férjestül, Duci bácsi politikai hívei és művészek – a vendégek heteket töltöttek nálunk. Máig is megoldhatatlan rejtély számomra, hogyan tudtunk akkoriban olyan rengeteget enni. …
Tiszadobon a közönséges hétköznapi ebéd kiadós előétellel kezdődött, sajtos soufflé vagy rákmajonéz, majd tiszai hal következett, pompás, friss, nyílt tűzön ropogósra sütött kecsege; utána jött a fő fogás, rendszerint marhasült, borjú vagy kacsa, három-négy különböző körettel és főzelékkel; a negyedik fogás külön zöldség volt, esetleg spárga; utána torta és fagylalt következett. … Utána lassan vége felé tartott az ebéd: már csak édes kukorica következett vajjal … meg sajt és száraz aprósütemény. Befejezésül pedig … jégbe hűtött dinnye, s persze, minden más nyári gyümölcs, ami éppen érett. A remek magyar borokból mi, gyerekek, nem kaptunk. …
A hallban ittuk meg az ebéd utáni török kávét. De hamarosan elkövetkezett a délutáni tea ideje… A „tea” tulajdonképpen nem teát jelentett, hanem különféle fagylaltokat, tejszínhabos kávét, öt-hatféle tortát, kalácsot, meleg teasüteményt, vajas kenyeret, dobostortát és ismét dinnyét s más gyümölcsöket. Este nyolckor újabb több fogásos, levessel kezdődő, de a délinél valamivel szerényebbre méretezett étkezés következett.

Károlyi Mihályné: Együtt a forradalomban. Emlékezések. Budapest, 1967.

porcellán Esterházy.jpgNéhány darab a kismartoni Esterházy kastély asztali készletéből

Exkluzív szórakozások

Az arisztokrácia életéhez hozzátartozott a gyakori utazgatás. A tél és a báli szezon a városi palotákhoz, a nyár a vidéki rezidenciához, az ősz a vadászkastélyhoz kapcsolódott A többlakiság változatos, válogatottan szép környezet élvezetét biztosította, egyben folyamatos költözködésre késztette őket. A kapcsolatok ápolása miatt gyakran utaztak látogatóba is, részben itthon, részben külföldre: a mágnások olykor hónapokat töltöttek külhoni rangtársaiknál.(Mellesleg az arisztokrata házasságok jellegéről is sokat elmond, hogy a házastársak milyen sok időt töltöttek egymástól távol. A közéletbe bekapcsolódott férfiak Budapestet, míg asszonyaik inkább Bécset keresték fel.) Csaknem kizárólag ők engedhették meg maguknak az Európán kívüli utazás kalandját is.

Zichy Jenő Vámbéry.jpgZichy Jenő gróf Vámbéry Árminnal és kísérőikkel 1864-ben, közép-ázsiai expedíciójukon

A szabadidő eltöltésében is a fentiekhez hasonló elitizmus érvényesült. A középosztály körében is szokásos séta, kirándulás és evezés mellett a tehetős kevesek kedvelt sportja volt a vitorlázás, a lovaglás és a vadászat. Utóbbi már csak azért is, mert az arra alkalmas erdőségek az ő tulajdonukban voltak. A kastélyok parkjából nem hiányzott a teniszpálya, olykor úszómedence, a fiatalok krikettel, golffal, lovaspólóval szórakoztak.

medvevadászat_Andrássy_Betlér.jpgMedvevadászat az Andrássy grófok betléri birtokán

A főnemességnek úttörő szerepe volt a modern és egyelőre még drága, ezért keveseknek elérhető technikai vívmányok használatba vételében. Az automobil – ami ekkor még inkább költséges hobbi, mint közlekedési eszköz – és a repülés magyarországi kezdőlépéséinél természetesen ott találjuk az arisztokratákat. A főúri társas élet kiemelkedő eseményei voltak a bálok, a fényűző pompa, a személyes szépség és a tárgyi értékek megmutatásának alkalmai. Ezeknek fontos szerep jutott a házassági piac működtetésében is.

automobil_korzo_1902.jpg1902 április utolsó vasárnapján tartották Budapesten az első automobil-korzót. Az érdekes és újszerű látványosságot a budapesti automobil-klub rendezte s részt vettek benne a gépkocsi sportjának kedvelői közül számosan, köztük Andrássy Géza, Esterházy Mihály, Szapáry Pál grófok, stb. Az idő ugyan nem nagyon kedvezett; borús és szeles volt, de a korzó mégis jól sikerült. A társaság a Tattersalban gyülekezett s innen kiindulva a Stefánia-úton és a Városligeten át a római fürdőbe mentek ozsonnára.

Kaszt a társadalom felett

A főurak nemcsak otthonaik révén zárkóztak el, de a lehetőleg a nyilvános terekben is. A színházi, illetve operaelőadást külön folyosóról és lépcsőházból megközelíthető páholyból hallgatták. Nem véletlenül emlegették „mágnáskaszinóként” a Nemzeti Kaszinót sem (tagságának fele volt főrangú), de a fővárosi arisztokrata férfiak igazán exkluzív szervezete a Lovasegylet lett.

nemzeti-kaszinó_társalgó.jpgA Nemzeti Kaszinó társalgója

Báljait a főnemesség az előkelő Stefánia úti Park Klubban vagy saját palotái termeiben tartotta. Ez nem jelentette azt, hogy egyáltalán ne jelentek volna meg szélesebb nyilvánosság előtt, hisz egy-egy főrangú személy megnyerése valamely társadalmi eseményre a rendezvény jelentőségét is növelte. Ezeket az alkalmakat azonban az előkelők csak megtisztelték jelenlétükkel, a protokolláris első szakaszt követően távoztak.

Park Club.jpgA Park Club a Stefánia úton

A főnemesség természetesen halálában is elkülönült: a családi sírbolt általában nem is a temetőben hanem a kegyúri templom kápolnájában, kriptájában, vagy a kastély kertjében épült fel. Az arisztokrácia a vallási életben is kiváltságokat vindikált magának. Az istentiszteletet magánkápolnában vagy a templom elkülönített főhelyein, olykor külön karzaton ülve hallgatta. Az egyház más kedvezésekben is részesítette az előkelőket, így a katolikus egyház által előírt böjtöket sem kellett megtartaniuk.

Tőketerebes_Andrássy_mauzóleum.jpgAndrássy Gyula gróf mauzóleuma a tőketerebesi kastély parkjában

Az elzárkózás, a kiválóság öntudatának légköre miatt nem volt ritka a személyiség gőgös torzulása. Valószínűleg nem igaz, de jellemzi a kort a pletyka, mely szerint Festetics Tasziló herceget „birtokainak alkalmazottai nem is üdvözölhették, ha kikocsizott keszthelyi kastélyából, hanem előírás szerint földre vetették magukat, hogy ne is lássa őket”. Károlyi Zsuzsanna kedvenc mondása volt: „a többiek nem számítanak”– írja Károlyi Mihály, akit rangbéli társai különcnek tartottak, mert házában gyakorta fogadott nem főrangú értelmiségieket. A felsőbb körökben mindig volt egy – általában idősebb – arisztokrata hölgy, akinek a szava mérvadó volt abban a tekintetben, hogy a „társaság” kit fogadhat be.

A főnemesi elhatárolódás csak lassan, a századforduló után kezdett oldódni. Hazai tapasztalatok megszerzésére a főnemesi ifjak néhány évet már valamelyik hazai elitiskolában, például a pesti piaristáknál is eltöltöttek. Az iskolai érintkezés a felső középosztály fiaival, majd a 20. században gyakoribbá váló munkavállalás hozta el a körön kívüli kapcsolatok kialakulásának első lépéseit.

A határok oldódása azonban lassú folyamat volt. “A falu vagy kisváros közepén, ritkán szélén lévő, őspark lombjai közül kikandikáló, Mansard tetejű kastély felé áhítattal néznek a helybeliek, és boldog az a honorácior, aki olykor-olykor ebédmeghívást kap, vagy valami hivatalos ténykedés végeztével a hallban vagy a férfiszobában koccinthat a házigazdával és rágyújthat egy bőrszivarra” – írta még az 1920-as évek végén is a korabeli magyar társadalom éles szemű megfigyelője, Weis István.

Pálffy Pálné Károlyi Geraldine.jpgPálffy Pálné Károlyi Geraldine grófnő gyermekeivel

Kövess a Facebookon, hogy értesülj az új bejegyzésekről!

Szerző: Fónagy Zoltán  2014.07.13. 08:19 18 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://mindennapoktortenete.blog.hu/api/trackback/id/tr666497703

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Asidotus 2014.07.13. 11:42:34

Kiváló, érdekes cikk volt!

kugi · http://kugi.blog.hu 2014.07.13. 11:42:41

Érdekes írás, jó kis képekkel!
Itt pedig az Andrássy-kormány miniszteréről, gróf Festetics Györgyről lehet több bejegyzést olvasni: kugi.blog.hu/tags/festetics_gy%C3%B6rgy

kugi · http://kugi.blog.hu 2014.07.13. 11:42:44

Festetics György miniszter vidéki rezidenciájának, a (püspök)molnári kastélynak a képei: kugi.blog.hu/2013/07/12/274_a_molnari_kastely_kepei

Bikli néni 2014.07.13. 14:11:00

Nagyon tetszett az írás, köszönöm.
Az ebéd leírásánál meg kellett állnom. Jólét ide vagy oda, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy fér bele valakibe ennyi étel. Főleg, ha még fűzőt is visel, ami leszorítja a gyomrát-hasát... brrr.

A képen látható Andrássy-mauzóleumról szeretném kérdezni, hogy még mindig áll-e, mert a kép nem mostanában készült, úgy tűnik.

Asidotus 2014.07.13. 21:33:51

@Bikli néni:
mennyiség nem volt, vagyis lehet, hogy csak csipegettek belőle, főleg a hölgyek :)

von Piers 2014.07.14. 17:57:46

@Bikli néni: Igen, áll még a mauzóleum. Csak sajnos ma már Szlovákia területén van.

Itt egy link a helyről és egy kis leírás. Az alján van a mauzóleum.

esolivia.hupont.hu/25/andrassykastelyok-1-resz

kewcheg 2014.07.14. 20:25:05

Derék emberek voltak ezek a taszilók meg manók.Nekik köszönhetjük a csodálatos 133 napot,meg az ötven évet.Annyi agyuk se volt, hogyha egy kicsit is tesznek valamit a "népért" itt nem vert volna gyökeret a komenizmus.Remélem azt kapták odaát,amit megérdemeltek,töltött pávát meg tejszínhabos zsírszalonnát análisan....

RatkoLaci 2014.07.14. 20:25:07

Ez a "kap" oldal. Örülnék, ha bemutatná a szerző az "ad" oldalt is, vagyis mit adott az arisztokrácia az országnak?

Fónagy Zoltán · http://mindennapoktortenete.blog.hu 2014.07.14. 20:27:53

@RatkoLaci: Ígért egy másik posztot is a szerző, amelyben inkább az érem másik oldalára koncentrál majd.

RatkoLaci 2014.07.15. 08:28:55

@kewcheg: Békaperspektívából nézve ez igaz. És ugyanez igaz a mai tőke alapú "arisztokráciára", ha csak a fogyasztási oldalt nézzük.
Hosszú út vezetett a pallosjoggal rendelkező ősöktől a XX sz. eleji arisztokráciáig. Sőt, ha megnézzük, addig egyben volt az ország (török kort kivéve) amíg a tényleges hatalmat uralták. A XIX. sz végétől az ország tényleges vezetése már megoszlott az arisztokrácia és a nemesség, felső polgári réteg között - el is vesztettük az országot.
Ez is egy lehetséges megközelítés, persze "méltó" az Ön kommentjéhez.

.., 2014.07.15. 11:18:27

Igényes, jó írás.
A témától meg okádnom kell.

.., 2014.07.15. 11:18:37

@RatkoLaci: Ezt remélem nem gondolja komolyan. Az arisztokrácia mindig is a kerékkötője volt az összefogásnak. Példaként csak a 48-as szabadságharcot hadd hozzam fel, amikor 5 (igen öt!) nemesi rangú magyar "Úr" vagyona mindössze felével fedezhette volna a teljes magyar hadikiadást, de a fülük botját sem mozgatták Kossuth segélykérő leveleire. És akkor még nem említettem a török, Habsburg uralkodás alatti aknamunkájukat, amivel rendszeresen csak a saját pecsenyéjüket sütögették, az ország sorsa vajmi kevéssé érdekelte őket.

RatkoLaci 2014.07.15. 21:53:16

@..,: Miért, ez a mai pénzoligarchákra nem igaz? 5 odaadná a vagyona felét, egy csomó kérdést meg lehetne oldani. Nem így működik a világ.

GERI87 2014.07.16. 12:28:08

@RatkoLaci:

Úgy gondolom én is hogy a mai politikai, gazdasági "elitnél" a '45 előtti vezető réteg azért jobb volt.

Tudtak maradiak, konzervatívak, szűklátókörűek is lenni, de a modernitás és haladás útjára is terelhették az országot amelynek polgárai önerőből erre nem voltak képesek.

És ne feledjük azt sem hogy más volt a mozgásterük, lehetőségük mint pl a brit arisztokráciának.

Amúgy sem kell tőlük csodát várni!

Nyugaton is a polgárosodás, felvilágosodás volt igazán az (persze nemesek is ott voltak az élén) ami eljuttatta az európai civilizációt a világ élére.
Született rangokkal és kiváltságokkal bíró, a "jóba beleszületett" birtokaiból elzártan és biztosan élhető emberektől miért is várnánk el hogy a kockázatos és tehetséget igénylő, versenyszférában, polgárias létben helyezkedjenek el és a változás, modernitás bizonytalanságába vessék magukat?

.., 2014.07.16. 12:28:14

@RatkoLaci: Természetesen igaz a maiakra is. Én csak azt kérdőjeleztem meg, hogy "egyben" lett volna az ország, amíg a "hagyományos" arisztokrácia kezében volt az ország, és attól veszítettük volna el, hogy áttolódott a hatalom a "pórnépre". Ez az ok-okozati összefüggés szerintem egyszerűen nem létezik.

Keresztény szellemiségű luxuskurva 2014.07.27. 13:18:02

kewcheg:

Sztem a Vörös Hadsereget bevonulás előtt ugyanúgy nem érdekelte volna, mit tettek taszilóék ennek az egzotikus kis országnak a köznépéért vagy mit nem, szóval a komenizmus, de legalábbis az 50 év nem rajtuk múlt.

Simon75 2017.06.26. 02:17:50

Történelmünk során az arisztokráciát lehet szeretni és utálni is, ebben egyetértek. És azzal is, hogy akik tehettek volna az ország jövőjéért, meg sem mozdultak! Ám ha végig vesszük a magyarság, Magyarország múltját, láthatjuk, hogy mi mindent tettek azért, hogy országunk fejlődjön és ne maradjon le nyugati társainál. Budapesten a Weiss Művek (ma Csepel művek) egy új arisztokrata család alapította s adott munkát több ezer budapesti lakosnak. Vagy a Széchényi híd, amit ma Lánchídnak hívunk, szintén a legnagyobb magyarnak köszönhető. Sőt, a Magyar Tudományos Akadémia, A Dunai Gőzhajózás szintén a nevéhez köthető. És a sort folytathatnám saját tapasztalattal is, hisz anyai nagyanyám, Báró Simon Margit nem csak arra ügyelt, hogy jó feleséget találjon fia számára, de élete végéig büszke volt arra, hogy még a cselédjének is jó férjet talált. Tudom, hisz 95 éves koráig élt, személyesen nekem mesélte el. Lehet az arisztokráciát szidni, bármit lehet róluk mondani és igaz, van némi valóságalapja, de ha egyszerű emberként választanom kellene, akkor inkább lennék szolgáló egy nemes otthonában, mint robot a mai társadalomban! Hisz megbecsülést, orvosi ellátást és reményt láthattam a jövőmben! De ma! Ma ha nincs meg a tudásod, akaratod és mindemellett a lelkiismeretedet is a tó fenekére nem dobod, nem viszed semmire! Mert etikusan ma már nem lehetsz gazdag! Törvényesen még igen! Összességében ez a személyes véleményem ezzel kapcsolatban, s remélem a magyar nép egy nap felébred majd és belátja, hogy egy jól megválasztott király és a magyar nemességgel többre megy, mint egy halom tehetségtelen "politikussal" az állam élén! Apropó politika! Záróként hozzáteszem, hogy a magyar arisztokráciának megtiszteltetés volt a felsőházba bekerülni és nem vagyonszerzésből (vagyoni koncenzushoz kötötték) és nem is kaptak semmilyen anyagi támogatást, hisz nem is volt rá szükségük! Akkor most melyik is volt jobb??? Mindenki válaszolja meg magának!