Hézköznapok története

A hagyományos paraszti társadalomban a két nem érintkezését részletesen szabályozták. A szexualitáshoz való viszony nemzetiségenként, felekezetenként és tájanként nagy változatosságot mutatott. Ráadásul a hétköznapi gyakorlat soha nem esett egybe tökéletesen az írott és íratlan normákkal.

Fonó VU1877.jpg Vasárnapi Ujság, 1877

A szexualitással kapcsolatos normákat ugyan a kereszténység tanai hosszú távon pontosan meghatározták, a társadalmi gyakorlat Európában az évszázadok folyamán mégis meglehetősen tág határok közt változott - időben is, földrajzi értelemben is.

Az állam a felvilágosodás óta fokozatosan megszüntette a szexualitás intézményes ellenőrzését. A helyi közösségeket, illetve az egyházakat megfosztotta a nemi erkölcsöt megsértők formális (azaz bíróság általi) elítélésének és megbüntetésének jogától. Ha a 19. században bot, vessző és pellengér már nem fenyegette is a "házasságtörőket és paráznákat", az erkölcs és az illem szigorú íratlan szabályrendszerével igyekeztek megregulázni a szexuális ösztönöket, amelyekben a társadalom racionális rendjét fenyegető veszélyforrást láttak. 

Szerelem a paraszti világban

A parasztságnak a szerelemhez és szexualitáshoz való viszonyát meghatározta, hogy a létfenntartás kényszerének kemény törvényei háttérbe szorították az egyéni vágyak érvényesülését. A közösség normái a megélhetés biztonságának rendeltek alá mindent, s a múlékony érzelmeket pedig nem tartották megfelelő bázisnak a társadalom alapköve, a család számára.

A folklórban megőrzött szerelmi dalok, a szerelmi történeteket elbeszélő mesék, a szerelmi varázslások és jóslások bősége ugyanakkor arról tanúskodik, hogy a szerelem az egyéni érzésvilágban fontos helyet töltött be. A szerelmi tapasztalatok megélésére azonban a paraszti társadalom csak a házasság előtti rövid életszakaszban engedett teret, akkor is szabályozott keretek között, és elsősorban a megfelelő élettárs megtalálásának céljával.

Kútnál VU1858.jpgVasárnapi Ujság, 1858


Az ismerkedés helyszínei a családi és falusi ünnepek (lakodalom, búcsú), a közös munkaalkalmak, egyes közösségi terek (pl. a közkutak) voltak. Idegen falubeliekkel való találkozásra a nagyobb ünnepek, búcsúk alkalmával megejtett rokonlátogatások adtak alkalmat. Kitüntetett szerepe volt a párkeresésben a fonóknak, báloknak és kisebb táncos mulatságoknak. Ezek az alkalmak az egyéni vonzalmak kipuhatolására és kinyilvánítására adtak lehetőséget, sőt helyenként a szexuális közeledésre is. Hiába tiltották az egyházi és világi hatóságok a fonók erotikus tartalmú – mai szemmel sokszor meglehetősen durva – játékait, a helyi közösségek bizonyos határokon belül megengedték azokat.

Az ismerkedés nyomán kialakult érzelmi kötődéseket azonban a szülők nem feltétlenül vették figyelembe. A házastárs kiválasztásában az anyáké volt a főszerep: mérlegelték a szóba jöhető házastárs személyes tulajdonságait, családja gazdasági viszonyait, helyét a falu társadalmi hierarchiájában. Általánosságban elmondható, hogy a legszegényebbek követhették legszabadabban személyes vonzalmaikat, a birtokos parasztságnál a vagyoni körülmények mérlegelése játszotta a főszerepet.

Kelengye.jpgVasárnapi Ujság, 1910

 A 18-19 éves legénynek és a 15-16 esztendős lánynak először rendszerint a fonóban nyílik meg a szíve. Egy-egy mosoly, egy-egy kacsintás, vagy hozzá jó szó a lány részéről, s a parasztlegénynél csak az ilyenkor tapasztalható szolgálatkészség, mellyel pl. az elejtett orsót a fürge, dolgos kacsóba visszajuttatja, rendszerint a szív megmozdulását jelenti. S ha aztán szombat este el-ellátogat a "lyányos házhó", ha az "ivó"-ban megtáncoltatja s tavasszal a szénagyűjtéskor együtt rakják a "petrencét", őszszel meg egymás mellett fosztják a "kukoricát", a szomszédasszonyok megkezdik a suttogást a két egymásra talált szív tiszta szerelméről. Ilyenkor, kukoricafosztáskor, mert már közeledik a "kis fassang", a hevesvármegyei házasságkötések egyik legszokottabb ideje, hol incselkedve, hol játszadozva teszik próbára a fiatalok egymás szerelmét.

Kürti Menyhért: Heves vármegye népe (Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai, 1910)

 

A házasság

A házasságban a két nem jogai és kötelességeik különbözőek voltak. A hagyományos magyar család apajogú volt. A férjet, illetve apát illette meg a családfő tiszte, ami szinte korlátlan hatalmat adott a család többi tagjával, így feleségével szemben is. Az egyenlőtlenség már a megszólításban is tükröződhetett: a legtöbb vidéken az asszony magázta urát, az viszont tegezte őt. A házastársi hűség és a tisztességes bánásmód a férjnek erkölcsi kötelessége volt ugyan, de megsértését bizonyos határokon belül elnézte a közvélemény. Még a bíróságok is tudomásul vették a feleség ellen alkalmazott fizikai erőszakot, mint amely „a parasztságnál szokásos és elfogadott”!

Ugyanakkor arra is vannak adatok, hogy a 20. század elején helyenként a nők a gyakorlatban erősebb befolyással rendelkeztek a családon belül, mint a férfiak. Ezt a „felfordult világot” leginkább az egykéző régiókban érzékelték a megfigyelők. A "hatalomváltás" extrém eseteként is értelmezhetjük az 1910-es, 20-as évekbeli tiszazugi arzénes férjgyilkosságokat.

A család belső rendjéről vallott felfogás miatt nem volt jellemző, hogy a szülők által elrendezett házasságban meghitt, érzelmekkel telített kapcsolat alakuljon ki. A szeretet jeleinek nyílt kimutatását, a kedveskedést illetlennek tartották. A házastársak között többnyire csak a munkáról, illetve a gyerekekről esett szó. A néprajzi gyűjtések paraszti adatközlői, ha a házastársuk iránti vonzalomról beszéltek, inkább az élet nehézségeivel szemben összekovácsolódott szövetségként fogalmazták meg viszonyukat.

Deák Ébner Eskuvo.jpgDeák Ébner Lajos: Esküvői menet

 

Náluk nem a szerelem szerzi a házasságot, hanem a szokás, nem a házasulandó választ magának földi élte pályájához élettársat, hanem a szülők néznek ki számára olyant, akit jónak látnak. A matyók többnyire a Tisza mellett haszonbérelvén pusztákat, nyaranta ott laknak, s ha a fiú, kit szülei már házasodásra alkalmasnak látnak – ami eddig leginkább 19-20 éves korukban történt – ősszel hazajön, az apa vagy az anya azon hírrel lepi meg fiát: „No, megházasodnál, Bera?” mire a fiú, kiben a szerelem heve bizonyosan késlekedett még fellobogni, azon kérdést intézi viszont: „Kit vettem el?”, mire az elvett vagy kiszemelt leány neve tudtára adatván, akár ismeri a fiú, akár nem, belenyugszik – hiszen az volt a szokás náluk még apja vagy élő nagyapja emlékezetére is. Különben ebből nem kell ám gondolni, hogy a leányozás náluk ismeretlen volna…

A matyók Borsodban. Napkelet, 1857. I. évf. 24. szám.

 

Szexualitás a házasságban

A testi kapcsolatra többnyire nem örömforrásként, hanem titkolni való szégyenként tekintettek. Legalábbis a nyilvánosság felé ezt a képet kellett mutatni, különösen a nőknek. A házas élet az asszonyok számára a terhesség és a szoptatás folyamatos láncolatát jelentette, amely valóban teherré vált egy idő után. A gyakori szülés megviselte a szervezetüket is.

A születések tudatos korlátozását a 19. század második felében egyes vidékeken már társadalmi jelenségként érzékelték. A nyugat-európai szokás, hogy a házasodás későbbre tolásával csökkentsék a megszülhető gyermekek számát, nálunk alig érvényesült. A szexuális önmegtartóztatást inkább a házasságon belül gyakorolták, illetve kényszerítették ki. Voltak vidékek, ahol a korai házasságkötés után a szülők egy ideig nem engedték együtt hálni a fiatal párt, vagy az asszony - követve a helyi "illemet" - maga akadályozta a házaséletet.

A hosszú ideig tartó szoptatást a terhesség megelőzése szempontjából is ajánlatosnak tartották. A fogamzásgátlás módszerei közül a megszakított közösülés a 19. század második felében kezdett elterjedni a paraszti társadalomban. Ebben a katonaságot, illetve a városi életet megjárt férfiak játszottak kulcsszerepet. Az udvarlóval való hosszas kinti "diskurálásoknak régente gyakran volt rossz következése, de ma már nagyon vigyáznak, még pedig a legények" - adott hírt szemérmesen az új tudás terjedéséről a 20. század elején a Pest megyei népélet megfigyelője.

A parasztság körében még a viktoriánus prüdéria korában, a 19. század második felében is megmaradt a meztelenséghez való természetesebb viszony. A mosakodás, fürdés és öltözködés a parasztház szűkös összezártságában kényszerűen mások előtt zajlott. Az ellenkező nemű családtagok előtti meztelenség nem keltett szégyenkezést. Nyáron, amikor a szabad vizekben fürödtek, a férfiak többnyire ruha nélkül voltak, a nők esetleg egy kötényt kötöttek maguk elé. Jellemző, hogy idősebb korban szabadabban viszonyultak a meztelenséghez.

A polgárosodásban előbbre járó rétegeknél azonban már beszámoltak a terjedő szeméremérzésről, amely tiltotta, hogy a serdülőkortól hiányos öltözetben lássák egymást a családtagok. Ilyen közegben már a parasztházaspár is leélhette életét anélkül, hogy egyszer is levetkőztek volna egymás előtt.

A falu világában is széles körben érvényesülhetett a nemiségről való beszéd tabuja. A néprajzi gyűjtésekben ilyen témákról megnyilatkozó parasztasszonyok elbeszélése szerint őket éppolyan tudatlanságban érte  az első menstruáció, mint  a városi középosztály leányait.

Lotz Károly Mosó asszonyok fürdő gyerekek.jpgLotz Károly: A rákospalotai híd és környéke, mosó asszonyok és fürdő gyerekek, 1879

 

Szexualitás a házasság előtt

A család és a falu közösségének szoros ellenőrzése, elítélő magatartása - "a falu szájától" való félelem -, valamint az alkalom hiánya miatt, de azért is, mert az asszonyok legnagyobb részénél sikerrel járt a szexualitással szembeni tartózkodásra, sőt elutasításra irányuló nevelés, ritka volt a kölcsönös megkívánásból fakadó házasságon kívüli nemi kapcsolat. Ha mégis előfordult, annak leggyakrabban a férfi hatalmi helyzete, illetve a nő kiszolgáltatottsága teremtette meg az alapját (például gazda és cselédje, illetve uradalmi tiszt és béres asszonyok, napszámos lányok között).

A házasság előtti szexualitást illetően nagyok voltak a különbségek a helyi normák és szokások között. Különbözőképpen viszonyultak hozzá nemzetiségenként és felekezetenként, de általános érvényű kijelentéseket nehezen lehet megfogalmazni. Azokon a területeken, ahol a fiatalok nagyon korán, szinte átvezető szakasz nélkül kerültek a házasságba, a lány szüzességét szigorúan megkövetelték. Az Alföldet például inkább ez a puritánabb nemi erkölcs uralta. Sokfelé viszont megengedték vagy legalábbis tolerálták a házasság előtti szexuális érintkezést, a "szeretőtartást", sőt próbaházasságot, elvárva persze a kapcsolat utólagos „törvényesítését”. Főleg a magyarországi németek, illetve a székelyek köréből vannak ilyen, nagyobb szabadságról tanúskodó néprajzi adatok.

Bácskai sváb jegyespár.jpgBácskai sváb jegyespár, 1900 körül

 

Egyben azonban, sajnos, a különben szigorú apa és gazda fölöttébb elnéző a fiatalok iránt, a házon kívül való esti szórakozások és a kocsmai táncmulatságokon való részvételük tekintetében. Sőt arra sem fiúknak, sem a leányoknak külön engedélyt kérniök sem kell. Télen hétköznapokon, valamely szomszédos házban szoktak társasjátékokra gyülekezni, hol azután fiúk és leányok együttesen óraszámra, minden felügyelet nélkül eldévajkodnak, vasárnapokon pedig délután és este éjfélig a kocsmában többnyire ugyancsak a szülők jelenléte nélkül táncolnak.
Természetes, hogy ennek sokféle kár és baj jár a nyomában. Ma már a tanköteles korbeli gyermekeknek is szabadságukban áll a táncban való részvétel, régente azonban a kocsmai mulatozás csakis a felserdült ifjúságnak volt megengedve. Igaz, hogy nem egy faluban a helybeli értelmiség tagjai és egyes jobb belátású gazdák, sok jóakarattal azon vannak, hogy ezeket a néprontó kocsmai mulatozásokat megszüntessék és a nép szórakozását helyesebb irányba tereljék és sokat tárgyaltak erről a hatóságok körében, meg a hírlapokban, de eredmény nélkül.

Kaufman István: A németek Torontál vármegyében (Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai, 1910)

 

Akár merevebb, akár lazább volt valamely közösség normája, a lányokkal szemben mindig szigorúbb mércét alkalmaztak. A fiúk megszerezhették első szexuális tapasztalataikat egy náluk idősebb menyecskével vagy fiatal özveggyel is, többnyire anyagi ellenszolgáltatás (termény, ajándék, ritkán pénz) fejében. Nagyobb településeken szinte mindig lehetett találni a társadalom peremére sodródott "jóféle" nőket, akik illegálisan - de mindenki által tudottan - prostitúcióra kényszerültek. A legnagyobb falvakban és mezővárosokban a 19. század vége felé már bordélyházak is előfordultak. A fiúk esetében fontos szerepe volt a szexuális tapasztalatok megszerzésében a városi katonáskodásnak. Partnereik jellemzően cselédlányok vagy prostituáltak  voltak.

Szabadabb erkölcsi törvények uralkodtak azoknál a rétegeknél, amelyek foglalkozásuk sajátosságából eredően időlegesen vagy tartósan kikerültek a közösség ellenőrzése alól. Ilyenek voltak az idénymunkára eljáró summások, a kubikosok, illetve az év nagy részét a falun kívül töltő dohányosok és a pásztorok. Ugyancsak lazábban érvényesült a helyi társadalom fegyelmező ereje a tanyán élők esetében.

A szinte gyerekfejjel cselédnek szegődtetett lányok a szülői felügyelet és védelem alól kikerülve sokkal gyakrabban szereztek szexuális tapasztalatokat, mint a családban maradók. Kiszolgáltatottságukat a jog még rögzítette is: az 1876-os cselédtörvény szerint azonnal el lehetett bocsátani a cselédet, ha az „a gazda gyermekét vagy családja egyéb tagjait rosszra csábítja, vagy azokkal tiltott vagy gyanús szövetkezésben él”. Bár az ő részére is biztosította a távozás lehetőségét, „ha a gazda olyan lépésekre akarja a cselédet csábítani, melyeket a jó erkölcsök vagy törvények tiltanak”, tekintve az erőviszonyokat, az ilyen határozott reakciónak jó eséllyel a cseléd vallotta kárát.

 

A házasságtörés

 A házasságtörés megítélése sem volt egységes a parasztságnál. A közvélemény mindenképpen vétkes cselekménynek tartotta, de a következmények súlyossága az egyes vidékeken, sőt akár településenként is nagyon különböző lehetett. Általánosságban megállapíthatjuk, hogy a 19. század második felében enyhült a megítélése. Mivel a család stabilitását mindennél fontosabbnak tartották, a szülők és a rokonság többnyire a házasság egyben tartását szorgalmazta, persze ügyelve arra, hogy a történtek ne jussanak idegenek tudomására. Kifejezetten enyhén ítélte meg a közvélemény az alá-fölérendeltségi viszonyban állók (gazda és cseléd, gazdatiszt és majorsági lányok) közti szexuális kapcsolatot.

A házasságon kívüli szexuális viszony bírósági vagy közigazgatási következményeit (vesszőzés, pellengérre állítás, a településről való elűzés) elvben már II. József megszüntette, de a gyakorlatban csak a Bach-rendszer vetett véget  a hatóságok drasztikus magánéleti beavatkozásának az 1850-es években. A következő évtizedekben a formális egyházi megtorlás, a nyilvános bűnbánatra kényszerítés és a megszégyenítés (az eklézsia megkövetése, illetve a szégyenpadra ültetés az istentisztelet előtt-után) is kiveszett a gyakorlatból.

 

Kiskunhalas_szégyenkő.JPGSzégyenkő Kiskunhalason. A templom bejáratánál erre ültették a megszégyenítésre ítélt bűnöst.

 

Kövess a Facebookon, hogy értesülj az új bejegyzésekről!

Szerző: Fónagy Zoltán  2014.02.23. 13:38 24 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://mindennapoktortenete.blog.hu/api/trackback/id/tr365827306

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Giskard07 (törölt) 2014.02.25. 13:22:17

Nagyon jó blog, gratulálok hozzá. Tényleg hiánypótló. Van mit tanulni abból a rendből, ami az akkori mindennapi életet jellemezte.

Fónagy Zoltán · http://mindennapoktortenete.blog.hu 2014.02.25. 15:09:12

@Andriska07: Köszönöm a gratulációt. Én csak ismereteket szeretnék terjeszteni, nem akarok sem nosztalgikusan, sem lenézően viszonyulni a múlthoz. Volt egy adott anyagi, társadalmi, technikai, kulturális feltételrendszer, és ahhoz ilyen módon alkalmazkodtak az akkor élők - kb. ez az ábrázolásom módszere.
A mai életnek nagyon mások a körülményei, nem gondolom, hogy megoldást jelentene saját korunk problémáira egy másik kor mintáinak a másolása.
Ugyanakkor a világért sem szeretném "primitívnek", "butának", "elmaradottnak" stb. láttatni a 100-200 évvel ezelőtti embereket. Nekik az akkori életkörülmények kihívásaira kellett választ találniuk, és az adott korban az ő viselkedésük, szokásaik stb. jelentette a megfelelő választ.

David Bowman 2014.02.25. 17:16:28

@Andriska07: Ja. Azt, hogy hogyan kerülhetjük el. Én tuti katona, vagy vándor iparos lettem volna.
Sajnos engem ennél jóval régebbi korok sokkal jobban érdekelnek.

Bedi 2014.02.28. 20:01:25

"A család belső rendjéről vallott felfogás miatt nem volt jellemző, hogy a szülők által elrendezett házasságban meghitt, érzelmekkel telített kapcsolat alakuljon ki."

Egyetértve a fenti mondattal, annyit tennék hozzá, hogy inkább a mondat első felében említett közfelfogás, mint a szervezett házasságok ténye okolható a kevéssé meghitt házastársi kapcsolatért.

Több kutatásról is hallottam, amik a szerelmi és a szervezett házasságokat hasonlították össze, és arra a meglepő eredményre jutottak, hogy a szülők által elrendezett házasságok hosszú távon legalább annyira, vagy még boldogabbak, mint a szerelmi házasságok. (Ilyen kutatásokat leginkább Indiában végeznek, és ez egy kis óvatosságra int, a szerelmi házasságokkal szembeni előítélet miatt, habár a nyugati világban meg pont ellenkező előítélet torzíthatná a felmérést.)

Fónagy Zoltán · http://mindennapoktortenete.blog.hu 2014.02.28. 20:15:28

@Bedi: Egyáltalán nincs ítélkező szándéka a blogomnak, nem akarom borzongatni az olvasót, hogy "milyen primitívek voltak az elődeink", mint ahogy idealizálni sem akarom a "régi szép időket". Éltek, ahogy a körülményekhez alkalmazkodva lehetett.

Folytathatjuk azzal is a kommentet: ma, a szerelmi házasságok korában általános a "meghitt, érzelmekkel telített kapcsolat" a felek között? Főleg tartósan? Amikor a házasságok nagyobbik fele válással végződik?

Az említett kutatásokkal nem találkoztam, de Popper Péternél olvastam egy szellemes magyarázatot az említett jelenségre. Amerikában tanítva egy indiai kollégája egy példával érzékeltette a különbséget:
Van két ember, akiknek pár év elteltével egyaránt ezer dollárra változott a fizetése. Csakhogy az egyiknek előtte ötszáz dollár volt, így ő most boldog (elrendezett házasság), a másik viszont előtte kétezret keresett, így természetesen boldogtalannak érzi magát (szerelmi házasság).
Szerintem szellemes...

Bedi 2014.03.01. 01:21:51

@Fónagy Zoltán:
libres.uncg.edu/ir/uncg/listing.aspx?id=4468
psycnet.apa.org/psycinfo/1985-19991-001

A Popper idézet tényleg nagyon jó.

Ami a további magyarázatokat illeti, egy pár dolog jut eszembe hirtelen, minden rendszerezés vagy kritika nélkül:

- Az alacsony / magas elvárások, amivel a házasságba lépnek a felek (talán inkább a nőknél jellemző, a nagyobb eltérés)

- A választás paradoxona (bizonyos határon túl, a választási lehetőségek számának növelése csökkenti az elégedettségünket)

- A végleges / visszavonható döntés (ha döntésünk végleges, nincs lehetőségünk visszavonni, sokkal boldogabbak vagyunk a választással, itt a válás lehetőségére gondolok)

- Szerelmi házasság választásának látszólagossága (a legtöbben a közeli családi-, iskolai-, munka-környezetből választanak társat, ez inkább gyengíti a fenti érveket.)

Almandin 2014.03.02. 10:35:30

@Bedi: Sokan nem tudják, hogy többféle szerelem létezik. Sternberg szerelemelméletét tudom idézni:
http://www.lelkititkaink.hu/blogcommentwrite.php?id=2007-02-18*08:41:00&ki=Hajnal
A mai világban sokan csak a szenvedélyt hiszik szerelemnek, ebből jön a sok félreértés.

agika88 2014.03.02. 10:35:40

Kisgyermek koromban nagymamám mesélt mindig ilyesmiről elalvás előtt, mikor ott nyaraltam.Itt sokszor megtalálom valamilyen szokás leírását, amit nagymamám történeteiből is ismerek. :)
Szeretem ezt a blogot ;)

goodjohnwin 2014.03.02. 10:35:52

@Andriska07: addig okés, hogy "van mit tanulni", de hogy ezt "rend"-nek gondolod már ijesztőbb, de legalábbis annyit elárul, hogy szexista férfi vagy.
Ha nem jött volna le: az egész "rendszer" lényege az volt, hogy a szegényekkel és a nőkkel bármit meg lehetett tenni. Ha tanyán éltél, a feleséged lottyadt lett, ráuntál - következmény nélkül fajtalankodhattál a lányoddal. (kivéve persze, ha a feleséged erősebb volt, mint te, és ő vert el téged, ha nem tetszett neki valami)
Ha gazda vagy nemes voltál, a cselédlányok, napszámoslányok korlátlan szex lehetőségét jelentették, ameddig fel bírtad állítani...
Ha parasztember voltál, és a szép lánygyermeked megrontotta egy "úr", akkor ott maradtál egy éhes szájjal, "selejtes áruval", és csak abban reménykedhettél, hogy pár év múlva egy özvegyember talán elveszi - a költözés, új élet kezdése ugye nem volt általános gyakorlat, sok helyen, sok időben lehetőség sem.

A szerző kihangsúlyozza, hogy nem ítélkezik, nem is kell, de ha elolvastatnánk a bejegyzést véletlenszerűen kiválasztott nőkkel és férfiakkal, nem biztos, hogy sokan visszasírnák az ilyesféle "rendet", a nők biztosan nem. Ha nem tudtak "elsárkányosodni" akkor konkrétan rabszolgasors várt rájuk, de ez is egyféle "rendcsinálás", a természetes kiválasztódás folyamata... ezért is gyakoribb a természeti népeknél a matriarchális társadalmi berendezkedés.

Fónagy Zoltán · http://mindennapoktortenete.blog.hu 2014.03.02. 10:40:41

@goodjohnwin: Kösz a "tolmácsolást", lényegében pontosan adtad vissza a tartalmat :)

Hambre Voraz (törölt) 2014.03.02. 19:54:57

@goodjohnwin:
Sztem csak te akarod belemagyarázni h Andriska feltétlen szexista férfi.
A rendre mutatott rá ami erőszakos volt, ám mindenkire vonatkozott. Persze ki lehet ebből is hozni a szüfrazsett lélekfájdalmat és a nők elnyomását, de ehhez kell az a szemellenző, ami kizárólag a nőket látja meg az egész képen...

Az, hogy valaki kiszolgáltatott ma is előfordul. Az, hogy az erősebb hatalmat gyakorol, ugyancsak.
Ami nagy különbség, hogy volt egy helyi közösségi kohézió, amely mindenkire figyelt és igyekezett mindent elrendezni. Mint látható, az emberi természetet ők sem tudták jobb belátásra bírni, de valamiképp helyet biztosítottak a kicsapongásnak.
Ez azért valami, mert ha összeveted a mai társadalmunk 'rendjével', hát valóban volna mit újragondolni.
Még akkor is, ha elrettenek a gondolattól, hogy meglehet anyám egy 120 kilós, teleszart búvárruha-formájú sváb csajt nézett volna ki nekem 20 éves koromra, pusztán mert a családja elég módos... ha így is alakul, a család megtartása/egybentartása mellett lett volna lehetőségem valamelyest 'javítani a szájízt'.

Kerguelen 2014.03.02. 19:55:02

Kitűnő érzékkel megírt blogbejegyzés a tudományos leírásnak megfelelő értékítéleti semlegességgel. Mindössze a címmel kapcsolatban lenne csak egy kisebb kifogásom: véleményem szerint túl inkluzív. Nyilvánvalóan a terjedelmi korlátok mellett (szükségszerűen és megkerülhetetlenül) napjaink szemléletmódja szerinti leírás, az ennek megfelelően szelektív altémaválasztástól való függetlenedés lehetetlensége is hozzájárul ahhoz, hogy e blogbejegyzésből a szerelemre, házasságra, szexualitásra utaló cím általánossága ellenére azokról nem teljesen a tárgyalt kor valóságának megfelelő arányban és hasonlóan nem teljesen megbízhatóan reprezentatív elemeik kerültek tárgyalásra. Konkrét példát hozva a homoszexualitás kérdéskörének teljes kihagyását is egy ilyen elemnek tartom. Reméljük írónk többek között erre is kitér esetleg egy másik bejegyzést szentelve a témának.
Még egyszer gratulálok munkájához!

ekszvájzed 2014.03.04. 19:42:05

@Kerguelen:

Valószínűleg igen. A lábszagú magyar tahó paraszt ui. nemcsak hogy feszt vérfertőzött, a fentebbi hozzászólók egyike szerint, - ha már hites asszonya 10 gyerek (ebből max 3-4 fel is nőtt) után & mellett elhasználódott, vagy mindig is randa volt - s szatírként pucér Árvácskákat kergetett, de alkalom adtán, ha az állatait (a hímeket is) már elintézte unalmában, hát aztán a pásztor- arató- vagy betyártársakkal nyilván még buzult is.

Köpve (bocsánat: pökve) mindenre, ami a saját, több évszázados hagyománya volt, meg amit a falu tudott és mondott őróla, meg még amit Istenfélő emberként vasárnaponta a templomban hallott. Vagy amit a nemek közeledéséről a népmesékben hallott, meg a vásári népszínművekben látott.

Erdőn-mezőn, pajtában és csűrben egymást érték a vad, rusztikus orgiák, jobbágy, agrárproletár és urasági cseléd versenyt mutatta ott farát-csecsét. Tiszta fekete rabszolga-tempó ... És mindezen fentieket is csak kulturálatlanul, ugye, mindenki mindenkit és mindent úgy hágva, ahol s amikor éppen ért.

A homokosság, ugyebár, ma nem hiányozhat, természetesen a magyar parasztok világából sem. Ez korunk "kihívásának" reflexiója a témára. Különben mivel is lehetne még jobban igazolni követőinek és gyakorlóinak, valamint eszmeharcosainak mai elvárásait, minthogy e nemes szokást még a földtúró, vasvillás, türhő magyar praszt is csinyáta?

Napjaink átlag "szemléletmódja" magyarságról, a magyar parasztság néprajzáról, nemiségéről, HA UGYAN VAN EGYÁLTALÁN, ui. kábé épp ilyesféle, mint amiket fentebb leírtam, lévén, hogy erről aztán tényleg nem tanítanak, vagy mutatnak a köz számára, még lírai felhangokkal sem, általában semmit, az álnépi, falvédő-mézeskalács-lakodalmas-zene -kultúrán kívül, ami napjainkra maradt.

Persze hogy volt épp eléggé ízes, avagy vaskos bukéja ennek az egésznek, ott vannak mindjárt az erotikus népmeséink is, egy könyv meg is jelent ezekkel, 1988 körül, vagy a népdalok áthallásos célzásai, meg ott vannak a régi boszorkány- vagy köztörvényes bűnperek, azokból is rengeteg mindent ki lehet hámozni.

Nem volt a parasztember se fából, sőt. A természet törvénye jóval közelebb állott hozzá, hisz nagyjából abban élt, és az szabta meg a napjait. Persze, hogy az unalma is nagyobb volt, lévén szórakozási lehetőségei abban merültek ki, amit saját maga, meg a társasága a saját számára biztosítani tudott, a kimerítő, egésznapos munkák mellett. De hogy nemhogy Magyarországon, de egész Európában az antikvitás letűntével bárhol létezett volna a földművesek közti homokosság, azt még így is igen erősen kétlem. Az imént említettem a természet törvényét is, pl.

(Bocs, ha kissé sarkos vagy igazságtalanul fortyanó lettem volna, de a téma puszta felvetése is felbosszantott)

Fónagy Zoltán · http://mindennapoktortenete.blog.hu 2014.03.04. 21:57:34

@ekszvájzed: @Kerguelen: Szeretném, ha ez a blog megmaradna a kulturált hangnem rezervátumaként. Eltérő vélemények igen - de a személyeskedést, sértegetést moderálni fogom (nem csak a nekem szólót, a kommentelők köztit is).

A tárgyhoz: homoszexualitás természetesen létezett a paraszti társadalomban is. Mivel mind az írott jog, mind az íratlan közösségi normák szigorúan elítélték és súlyosan büntették, az ilyen irányú vágyakat csírájukban elfojtották magukban az érintettek (passzív homoszexualitás), ha pedig mégis megélték (és partnert is találtak hozzá), azt gondosan titkolták.
A tény, hogy mind a világi, mind az egyházi jogban szerepelnek tilalmak és szankciók, büntetések a szodómiának, szodomai paráznaságnak, természet ellen való fajtalanságnak stb. nevezett homoszexualitás ellen, önmagában is bizonyítja a létezését. (Olyasmit nem szokott tiltani a jog, ami soha nem fordul elő.)
De nemcsak ilyen logikai bizonyíték van: fennmaradtak büntetőperek is a 18-19. századból. Szente Tibor: Paráznák Dél-alföldi szexuális bűnpörök a feudalizmusból (1723-1843) című könyve több ilyen, részben erőszakos esetet ismertet. Takácsmester az inasát, juhász a bojtárját, bebörtönzött kisnemes a gyengébb rabtársát erőszakolta meg. Vannak a vádlottak közt parasztok is, több évig tartó viszonyról is vallanak, előfordul a perekben biszex nős férfi is.
Szente így foglalja össze a konklúziót:
"A legtöbb homoszexuális cselekmény
akkor került nyilvánosságra, vagy felelősségre vonásra, amikor ... valamilyen más bűnt is elkövettek, amelyet egyébként szintén üldöztek.
Homoszexuális cselekedetet találtunk nemes, iparos és parasztember bűnpörében egyaránt, a területen jelenlévő társadalmi rétegek számarányának megfelelően."

haberle 2014.03.04. 22:27:38

@ekszvájzed: miért ne létezett volna „buzulás” a földművesek közt? nemcsak a földet túrták  azért mert nem maradt fenn írásos emlék még létezett a boldog, kiegyensúlyozott szeretetteljes ásó-kapa-házasság, liliomtiprás és egyéb nemi eltévelyedések mellett, alkalmasint nem volt elterjedt jelenség, de előfordult, csak hát tabu erről még napjainkban is beszélni – császi ádám viharsarok c. filmje ezt a témát feszegeti , szentségtörésnek számít még a puszta gondolat felvetése is ..
festőzsenink mednyánszky is kiskocsisokkal, béreslegényekkel, fuvarosokkal (kurdi bálint, dinda jani) „fajtalankodott” - hált, a kiskocsis jani elvesztésének szomorúsága szinte érezhető a varjak az itatón c. festményén. csak persze ciki erről nyíltan beszélni, pedig a magyar tanyavilágban is létezett, hogy a természet gonosz tréfát űzött honfiainkkal ill. honleányainkkal- lásd pl. pipás pista alias fődi viktória esetét, na meg arról is megfeledkezünk, hogy a természeti népeknél a sámánok többnyire homoszexuálisok voltak (köztük a mi táltosaink) és ma is azok (pl. jakutföldön), és hogy még messzire menjünk, közeli rokonunknál a bonobóknál is előfordul

summa summarum bármily kellemetlen a pórnép közt is előfordult és nemcsak az arisztokraták (pl. a nőcsábász tormay cécile) kiváltsága és úri szeszélye volt – bár kétségtelen, hogy feltehetőleg egy juhászbojtár inkább kútba ugrott vagy egy uradalmi cselédlány lúgot ivott, ha tudatosult benne, hogy saját neméhez vonzódik ….

ekszvájzed 2014.03.05. 11:22:08

@Fónagy Zoltán:
@haberle:

Indulataimért még egyszer elnézést kérek. Bosszant ez a korszellem engemet, na.

Természetesen titkolták, ha volt épp ilyenjük, csak azt akarom mindezzel pl. mondani, hogy nem volt a dologra akkor se reklám, se mozgalom, se művészeti, se filozófiai, vagy egyéb bátorítás és késztetés. A nép közé, aki járt, a forradalmi lázítóktól a népdalgyűjtőkön át a regöscserkészekig, majd a későbbi téesz-agitátorokig, és tarisznyás bölcsészekig senki se hirdette ezt. Akkor nem mondta, sugallta szánt szándékkal senki, hogy ez menő. S a népből senki nem kérdezte a templomban a papot, hogy ugyan mondja már el, Szodomában pontosan mi volt?

A börtönerőszak kortól és társadalomtól teljesen független, egyszerű biológiai következménye annak, ha egynemű embereket zárnak össze, huzamosabb időre, ezt minek felhozni, ez aztán minden, csak nem "szerelem" … Katonák, szerzetesek, bentlakásos iskolások esetenkénti ungabungája dettó, ez nem érv, ez a körülmények kényszerítő ereje. Nőhiány, teccik érteni.

A pereket mondtam is, igaz, más szempontból. Most teszem hozzá viszont, hogy a kínzást, ami alatt, - ha a vallató célja az volt - a legtöbb paraszt vagy polgár még azt is bevallotta, hogy magával az ördöggel hált, csak Mária Terézia törölte el, de azért még őutána is el kellett törölni legalább egyszer. Szóval ki kell vonni legalább a 80 százalékát annak is.

Pipás Pista: Elég sok nő bújt a régi időkben férfiruhába, ennek pedig inkább társadalmi okai voltak. Férfinak álcázva ugyanis "szabadon" élhettek, s egész más megítélés alá estek. Aki katonának, betyárnak, gyilkosnak, kalóznak állt, nem biztos, hogy nő létére a nőket szerette. Volt aki a férjét-vőlegényét-szeretőjét akarta így megtalálni, vagy megbosszulni. Ha esetleg eközben egy hölgy meg találta kívánni, mint férfit, az sem teszi a dolgot mássággá.

Mednyánszky: különc, úri szeszély. Az urak (és úrnők) elég gyakran használták fel a parasztot a kis játékaikhoz. Azok meg, ha az előkelő személy még pénzt is adott, hát, sajnos VOLT az a szegénység, ami (hál'Istennek) nem olyan, mint a mai "mélyszegényeké". Ha meg a művész úr szerelmes is volt, hát, ugyanezt egy bordélyban is megtehette volna, ott se volt ritka az efféle tévedés.

Azonban felvetném itt is az ún. "írástudók" az erkölcsi felelősséget. Monsdom, mert ezen háborgok. A magyar nép, és nemzet régi erkölcse és világa céltudatos lejáratásának, szépirodalmunk meghazudtolásának (hisz nem csak a népet úgy en bloc szereteetel ábrázoló nagyjaink, hanem még Móricz Zsigmond se írt ilyeneket, vagy a népi írók, a szociográfusok sem!) kb. 20 éve tartó folyamatát ugyanis, a tudományosság örve alatt is, de miért kell az ilyesmik felvetésével is tovább erősíteni?

Miért nem dolgozik a felvilágosodott tudomány talán inkább azon, hogy az emberekben a Magyarországgal, az ország régi múltjával szemben felhergelt mai érzéseket visszaszorítsa? Erre, a parasztok egykori nemi tévelygéseire kell most talán megtanítani az országunkat? Mert még ha minden rendben volna itt, mindenki mindent tudna a népről, a falvak és tanyák világáról, és minden iskolában néprajzra, népi kultúrára (is) oktatnák a gyerekeket, meg nem tuc-tucos popzenében csúfolnák a "magyar népmesék" nyitódallamát, és a tömegek a táncházi zenével mondjuk nem a villamosmegálló lépcsőfordulójában találkoznának, munkába-iskolába caplatva, akkor sem érteném meg, hogy miért ez hiányzik sokaknak itt, fájón.

S amit tényleg nem értek: ha a "paraszt" az intelligencia szemében primitív, akkor miért fontos ugyanezen intelligencia számára, hogy a lenézett, megvetett parasztot is a saját eszmevilágának részévé tegye, s a homoszexualitás 'elfogadtatásának', azaz népszerűsítésének eszközeként használja fel? Egy mai bölcsésznek nem szégyen, hogy szerinte még a sudribunkók is ezt tették?

"Szerelemnek" azonban még a paraszt se nevezte, ha a vele azonos nemű társaságára szorult, kínjában. Nwem keresett lelki igazolást az ösztönkitöréseinek, mert nem volt "fílosz". Mint mondtam, volt ERKÖLCSI rendszer, s ez az, amin a "maiság" már erősen átüt a kommenteken, meg a véleményeken. Annak az időnek az embere ugyanis nem a bulvár meg a ponyva szintjén vigyorgott kéjesen az ilyesmin, és lapozott tovább, hanem kőkeményen, összezárt, kitaszított, billogozott, lincselt, vagy máshogy büntetett, s a megtévedtek vesszőfutását elégtétellel, s nem félelemmel nézte végig. Mert a fejekben - úgymond - "rend" volt ...

ekszvájzed 2014.03.05. 11:22:17

Folytatás:

Ami a babonát, a sámánista dolgot illeti, arról meg azt vélem, a préri-indiánok Sánta Őz által leírott viszonyai pl. nem mérhetők az öreg javasemberekhez és -asszonyokhoz. Valóban, voltak furcsa dolgok, a fiatalokhoz, azok kapcsolatainak irányításához való viszonyulásukban is, meg hogy átszellemült állapotban egyszerre voltak mindkét nem képviselői, de már azt nem hiszem, hogy pl. a Géza és István, valamint utódaik által eltörölt ősvallás a transzvesztita, vagy saját nemhez vonzódó személyeket pl. szakralizálta vagy tabusította (itt: sérthetetlenné tette) volna. Magyarul: attól, hogy valaki homokos volt, attól még nem választatott ki semmire. Főleg, hogy akkor már a héber, muszlim és keresztény elemek is alaposan beépültek a hitvilágba.

Az, hogy az átlagtól eltérő, a torz, a más valami erény és nem hiba, az a mi vízöntőkori-nyúédzs szemléletünkben gyökerezik, abban a hippi-buddhista, a klasszikus rockkorszakból örökölt nézetrendszeren, ami szembefordult a régi ember keménységével a sorból kilógók ellen. Most nem az lenne a baj, hogy a sorból kilógókat visszaegyelik, vagy kitörlik, hanem hogy az arányt mára megfordították, és ma már az számíthat ellenállásra, aki szerint a hiba az továbbra is hiba.

Bocs, hogy elsőre ide beirkálva ezen nézeteimet osztom, de nem ismerem az itteni társaságot (ahogy valójában más társaságokat se, csak néha belefutok ezekbe-azokba. Csak láttam egy FB-megosztást, onnan jöttem ide. És régen liberális voltam, csak mára már elegem lett belőle, főleg olyasmik miatt, amire itt is reagáltam, mert sajna jobban szerettem azt a tanítást, amely a népi kultúra rendes és figyelmes feltárása mellett a széljegyezetekben és különkiadásokban "huncutkodott" egy kicsit, ám azt is inkább szeretettel, s nem a mai kötelező ideológiák követelő tartalmi számonkérése miatt, amely szinte előírja, hogy miről legyen OKVETLENÜL szó egy "parasztság és szexualitás" címkéjű tartalomban.

Még egyszer bocs.

Fónagy Zoltán · http://mindennapoktortenete.blog.hu 2014.03.05. 11:41:10

@ekszvájzed: Nem tudok mit kezdeni ezzel a szenvedélyes historizálással, a múltnak ilyenfajta, a mai élet konfliktusairól zajló vitákban való közvetlen felhasználásával. Én nem hiszek benne, hogy a történelem ilyen direkt módon lenne az élet tanítómestere. Lehet belőle tanulságokat leszűrni, de ha közvetlen válaszokat keresünk benne mai kérdésekre, akkor erőszakot teszünk rajta.

Ezt történelmi ismeretterjesztő blognak szántam, nem szeretném, ha a közéleti témákról folytatott beszélgetések intoleranciája uralkodna el itt. Feltételezem, hogy az olvasóim nagy része éppen az elől "menekül" egy ilyen "oázisba".
Ez nem az a szószék, ahol a melegek állítólagos világuralmi törekvései elleni harcot meg kell hirdetned.

Mellesleg én fél évszázados fennállásom alatt a legkisebb nyomást sem éreztem homoszexuális oldalról, hogy meg kellene változtatnom a szexuális orientációmat, így nem is értem, miért vered félre a harangokat...

David Bowman 2014.03.05. 11:42:34

@haberle: Ezkre a magasabb osztálybeli buzulásokra én is tudok példát, nem is egyet, de itt a nép egyszerű gyermekeiről lenne szó, amiről nem tudtam mit írni. Még jó, hogy a kedves blogger tudott néhány példát.

ekszvájzed 2014.03.05. 20:28:39

@Fónagy Zoltán:

A mai élettel való köszönő viszonyt, a mai szemléletmódból való kiindulást az általam feddett hozzászóló dícsérte fel az írásban, hogy ez pl. milyen jó benne


*

Igazad van, én is azt tervezgettem, hogy időm adódtán békésen átolvasom, mert persze, hogy érdekel, mikor az utolsó hozzászólás kicsapta a biztit. Mondjuk előtte is olvastam olyan hozzászólást, ami számomra sok százezer régen élt, és többnyire rendes szegény ember arcul csapása, (pl. vérfertőzés, randa nők automatikus megcsalása, stb) de még visszafogtam magam ...

A történelem magában hordozza mindezt, ez óhatatlan, és elkerülhetetlen. A közélet, mikor nem a gazdaságról és a bűnözésről szól, a történelmet veszi elő, és hidd el, százak ugranak rá - velem együtt, persze. De láthatos is, nap mint nap. Mindenki érintett benne, vagy a saját, vagy a rokonai, vagy a (vélt ill. valós) ősei szintjén, ezért hát mindenki ért is hozzá, mint a focihoz, meg a tőzsdéhez.

Nem vagyok tudósa de "kutatom" én is, megpróbálva a különálló, a külön ismertetett részeit összerakni, egy tematikákra határolható egésszé, s pont a mindennapok embere érdekel, hogy HOGYAN GONDOLKODOTT, mit ismert, miről tudhatott, és mi érdekelhette? De NEM a mából visszanézve, nem a mi időnk szempontjaival ruházva fel. Met a szemléletünk hibája már több mint 300 éves: lenézni, kicsúfolni, bepiszkolni babonáival és félelmeivel a régi kor emberét, hogy ezzel is igazoljuk, hogy mi találtuk fel a spanyol viaszt, ő meg csak veggődött, míg valami nyavalya, vagy aktuális vérengzés el nem vitte.

Akkor az általam elmarasztalt illető ugyan miért sugalmazza a szerző számára, hogy a témát is, s ezzel őket is bele kellene venni? :) Az ő harchirdetése biztos jobb, mert nem mulasztotta el a tiszteletkör ívét magasan leírni előtte

*

Nem "világuralomról" beszélek, mint valami bolond, hanem ennek a szubkultúrának az élet és így a tudomány, sőt a történettudomány mindenféle területére való benyomulásáról. Nem hinném, hogy hagymázas konteók híve volnék, mikor a blogszféra teljesen általános tematikáiban és tárgyköreiben is mindenütt a szélsőséges szubkultúrák erőszakosságát tapasztalom megjelenni. A "világuralom" különben mióta nemlétező jelenség? Eszmék, embercsoportok, fegyveres, vagy gazdasági szövetségek, politikai szervezetek vagy államok talán nem képesek ilyesmit létrehozni, és fenntartani?

Tudod, ahol az ilyesfajta dolgok már odáig fajultak, hogy a Himnusz szerzőjét nevezik "melegnek" egy ország előtt, ha az volt, ha nem, csak mert a szellemi-lelki társát nem nőben találta, ott talán meg lehetne szólalni, akár még nekem is, aki sem emberséget, se tisztességet nem tudok az ilyesmikben felfedezni már.

*

Engem se akart "téríteni senki. Más kérdés azonban, hogy nem térítésnek éreznéd, ha már mondjuk a Delta tud. híradóból, vagy a História lapjairól, esetleg a mozivászonról jött volna feléd mindez, ahogy a korabeli vörös rend felsőbbrendűségének sugalmazása. Ez a mai aktivista nyomulás nem is a felelős, érett, kiforrott személyeknek szól, hanem azoknak, akik első körben talán még azt se tudják, mi az hogy "falu" vagy "tanya", nem hogy népi kultúra, vagy népi szexualitás … Két okból is. 1) homofóbnak: hogy ha azt mondják a parasztról, hogy az is buzult, nincs miért becsülni még a világát, az emlékezetét se 2) homofilnek: ha még az is buzult, akkor igazán nincs mit szégyellni azon, hogy a naiv olvasó is buzul. Ha ez nem láccik, nem tudom, mi látszik ... :)

*

De tényleg, nem akarlak fárasztani, bocs, hogy élek. Ismerek egy rakás történelemszerető, azt kutató embert, és minden tiszteletem az övék, így a tiéd is. Magam is ilyenek között dolgozom. A munkádhoz én UTÓLAG teszek elismerést, nem csomagolva semmit sem abba. És fogom is olvasni még, megpróbálva visszafogni magam, sőt, a kezemre csapva, ha valamit írni mer :)

De tudod mit: nem neheztelek meg érte, ha mondjuk kitörlöd a beírásaimat, mert látom, hogy igazad van, én csak berágtam. Nem rád. Magam kérlek rá, hogy szedd le ezt a megosztó vitát, hogy maradjon meg az a hely annak, aminek szántad, mindjárt jönnek a választások, ne legyen cirkusz még itt is, se most, se utána.

haberle 2014.03.05. 20:28:44

@David Bowman:
igen én is köszönettel tartozom érte a kedves bloggernek, nagyra becsülöm tájékozottságát és blogját, várom a folytatását, azt hiszem sok történészünk példát vehetne pártatlan történelemszemléletéről

haberle 2014.03.05. 20:28:49

@ekszvájzed: "A magyar feudalizmus dél-alföldi mezővárosaiban, falvaiban, szállásain, ahol a fölvilágosodás és a reformkor szelleme a tanulatlan nép között ismeretlen, ahol a babonák még erősen élnek, a homoszexualitás nem a kultúra, az urbanizálódás, az „elkorcsosuló emberi érzelmek megnyilvánulása”, nem „divathóbortként terjedő ínyenc passzió”, hanem nyers genitalitás. A „primitív” ösztönélet erősebb, mint a gátlások, és akiben hajlam mutatkozik a saját neme
iránt, nem válogat, csak a kielégülésére törekedik." Szenti Tibor: Paráznák Dél-alföldi szexuális bűnpörök a feudalizmusból (1723-1843)

ekszvájzed 2014.03.06. 08:05:58

@haberle:

Csak azt nem értem ebben, hogy a paraszti társadalom EGÉSZE, a jelen lévő egyházak, vagy maguk a helyi uraságok és rendfenntartóik, meg a katonaság (figyelem: részben még jó sokáig határőrvidék, többnyire családostul betelepült, idegen katonákkal) elnézték mindezt, és csak bűnperek során került napvilágra? Mert azt aláírom, hogy pl. a törvényenkívüliek nem tartották a kontrollt (bár én hiszem, hogy elszórtan létezett az ún. "betyárbecsület" is), de egy "patriarchális" világban, ahol a nő úgymond "áru" vagy ha szegény, akkor "préda" volt, ennyire nehéz volt hozzájutni? Okés, akkor még nagyon szétszórt tanyákról beszélünk, ahol az egyetlen közösségi épület kb. a kocsma, a csárda, vagy a ritkább pusztatemplom. Sokáig még templom, vagy plébánia se volt, amíg nem építettek egyet-egyet, már az új stílus szerint.

Mellesleg a Dél-Alföld népe, márt csak a hódoltsági pusztítás hagyta hatalmas üresedés miatt is akkorra már rég a máshonnan betelepítettek leszármazottaival volt tele, így a hagyományos magyar parasztság csak elszórtan képviseltette magát, egészen a szabad költözködés jogának elnyeréséig. Azok meg többnyire erősen vallásosak voltak, többnyire kálvinisták, elvileg ellene minden paráznaságnak. (Igaz, ez főleg északon, a Hajdúságra jellemző, de a középső Kunság se sokkal maradt el emögött, ezeknek pedig saját, következetes ítélkezési rendszerük volt, ahol önmaguk életének szabályozói és ítélői maguk a földművesek voltak, sokkal tudatosabban, legalább annyira, mint délkeletre a szászok, vagy székelyek)

Kérdésem, hogy azt a bizonyos primitív ösztönt mi motiválta, mert hogy nem tanult viselkedés volt, az biztos. (Egyetlen okként továbbra is a nők hiányát tartom számon, hiszen a nőket minden kiszolgáltatottságuk ellenére férfirokonságuk erősen őrizte, és keményen megjárhatta az, aki jogtalanul nyúl hozzájuk, míg a fiatal férfiak gyakran verődtek összetartó csapatokba, mint mindig, a szegénylegények világában.) Balkáni típusú magatartásminták terjedhettek el és öröklődhettek, még korábban, a török kor szokásvilágából, ahol a töröktől nem volt idegen a téma, a korábban bizánci rítusú Balkánt sok szinten a török világ babonái hatották át (pl. vámpírhisztéria).

S mint a perekből látható, a világi rend is mindenhová elért, erősen üldözve a kihágásokat, tehát a helyzet nem hasonlított a más régók (világtól elzárt völgyek, magashegyvidékek, sivatagok, szigetek, őserdők, mocsarak, stb) elszigetelt közösségeiben fellépő belterjes állapotokhoz. Max. a térség méretei jelentettek akadályt a felderítésekben, egészen a vasutakig, meg a betyárvilág felszámolásáig. Akik ennek ellenére vétettek, nagyjából tudták, mire számíthatnak. Így hát nem csoda, ha az efféle esetek többnyire a köztörvényes kategóriába estek, a szexuális bűn pontosan a primitívség miatt nem kis részben erőszakot és terrort is tartalmaz. Az esetek többségéhez nem biztos, hogy a másik fél önszántából járult hozzá ...

Mindez csak eddigi szerény ismereteim összegzése, természetesen. Ha valami felett elsiklik a figyelmem, annak köszönhető, hogy a kérdéskörbe eddig nem ástam bele magam ... Szóval csak azt akartam mondani, hogy nem mindegy, miféle környezetet vizsgálunk, mikor és hol, mert a helyiek világa számos külső és belső tényezőtől, örökségtől és hatástól függ. Egy szelet vizsgálata soszor az elefántnak csak a farka, de pont ez az, hogy egy elmaradott térség nyújtotta képpel nem lehet általánosságban példálózni ott, ahol a népesség és a paraszti kultúra nagyjából folyamatos, és jól szervezett volt.

Fónagy Zoltán · http://mindennapoktortenete.blog.hu 2014.03.06. 11:50:19

@ekszvájzed: Szerintem most már messze a jelentőségén túl lett tárgyalva ez a kérdés. Ráadásul fantomokkal hadakozol.
Összefoglalóan (egyben a téma lezárásaként):

1. Az állam és a keresztény egyházak írott joga, valamint a paraszt közösségek íratlan normái elítélték, tiltották és büntették a homoszexualitást. (Mint ahogy minden egyéb szexuális megnyilvánulást is, a házasságon belül, gyermeknemzés céljával végzett aktuson kívül.)

2. A tilalom ellenére homoszexuálisok és homoszexuális cselekedetek előfordultak a hagyományos magyar paraszti társadalomban is. (Abban IS, mint ahogy az összes emberi civilizációban.)
A társadalmi normákat és a társadalmi gyakorlatot ne mossuk egybe! (A ne ölj, ne lopj eléggé általános szabály, és akkor nincsenek is gyilkosok meg tolvajok?) Az antropológia klasszikusa szerint: „A nemi ösztön sohasem teljesen szabad, de sohasem lehet teljesen a társadalmi szabályok bilincseibe verni.” (Bronislaw Malinowski).

3. A nagyon erős tiltás, elítélés miatt a hagyományos paraszti társadalomban a homoszexuális gyakorlat valószínűleg ritkán fordult elő, és még ritkábban került nyilvánosságra. A Szenti-könyv, amire hivatkoztam, közel ezer oldalas, és ebből tíznél kevesebb oldal foglalkozik a homoszexualitással. Mondhatnám, kis színfolt a heteroszexuális "bűnesetek" mellett. Azért az idézőjel, mert ezek egy része ma is bűncselekménynek számít (nemi erőszak, pedofília), nagyobbik része viszont magánügynek (házasság előtti, házasságon kívüli szexualitás).

Magad kreáltál azokat a "provokációkat", amik ellen szenvedélyesen hadakozol.

1. Senki nem állította, hogy a magyar parasztság normái megengedték, vagy akár csak megtűrték volna a homoszexualitást, sem azt, hogy ez gyakori lett volna. Ebből viszont nem következik, hogy a valóságban egyáltalán nem is fordult elő, amit először bizonygattál.

2. Senki nem akarta "meggyalázni" sem a magyar, sem speciálisan a dél-alföldi parasztságot. Senki nem mondta, hogy csak az ő körükben fordult elő homoszexualitás, még azt sem, hogy gyakoribb lett volna, mint máshol. Azért pont a Dél-Alföld került szóba, mert ennek a régiónak az idevágó forrásait feldolgozta egy kiváló hódmezővásárhelyi néprajztudós, Szenti Tibor. Biztos vagyok benne, hogy egy hasonló kutatás a Dunántúlon vagy a Felvidéken ugyanúgy találna ilyen eseteket.

3. Nem tudok mit kezdeni azzal a felszólítással, hogy mivel KELLENE foglalkoznia a "felvilágosult tudománynak". Jelen esetben pl. a múltbeli magyar társadalom hétköznapi életnek leírásával. Bármilyen témának van létjogosultsága. Természetesen fontos tudni és tudatni az olvasóval, hogy a leírt társadalmi gyakorlat jellemző-e egy adott korban vagy pontosan a kivételessége, szokatlansága miatt születtek róla írásos nyomok, kikre jellemző, hogyan viszonyul a fennálló normákkal: azokat követi vagy éppen hogy ütközik azokkal.
Szerintem én ezek szerint a szabályok szerint jártam el: a rövid terjedelmű posztban a jellemzőt, a széles körben érvényesülő gyakorlatot mutattam be, érzékeltetve a táji sokféleséget is. A homoszexualitást az akkori társadalom szempontjából lényegtelen kérdésnek tartom, ezért nem írtam róla. Külön kérdésre lényegében ennyit írtam: tiltották, elítélték, de létezett, ritka volt, vagy legalábbis kevés nyoma maradt.