Hézköznapok története

Az embereknek az időhöz való viszonya a 19. század folyamán alapjaiban változott meg. Az óra diktatúrája alatt élő mai ember szemében a hagyományos társadalom életritmusa felfoghatatlanul lassú, időbeosztása pedig ésszerűtlenül pazarló volt. 

 Stufenalter_01.jpgAz életszakaszok allegorikus ábrázolása évszázadokon át a képzőművészet kedvelt témája volt

Az idő feltartóztathatatlan folyását, monoton ritmusát a szólások gyakran hasonlítják a malmok egyhangú munkájához vagy a kerék körforgásához. Ám a fizikai idő állandóságával szemben az emberi időérzékelés változékony; ezt fejezzük ki, amikor a rohanó időt, a gyorsuló időt, vagy éppen az ólomlábakon vánszorgó perceket emlegetjük.

Az idő érzékelése és használata társadalmi jelenség, s mint ilyen, változásoknak van alávetve. Bár időfelosztás és időérzékelés minden társadalomban létezik, azonban annak kifinomultsága mély különbségeket mutat.

Időmérő tevékenységek

A munka az a tevékenység, amelyben legkézzelfoghatóbban megragadható az időfelfogás változása. Az óra diktatúrája alatt élő modern emberrel szemben a hagyományos társadalom életritmusát az elvégzendő feladatok sorrendje, logikája, időszükséglete határozta meg. Az idő múlását is a már elvégzett és elvégzendő munkán keresztül érzékelték.

Munka és idő szoros kapcsolata kifejeződött egyes mértékegységekben is. Az egy kaszás rét, az egy kapás szőlő esetében az egy nap alatt elvégezhető munka segítségével határozták meg egy terület nagyságát. Szintén feladat és idő összekapcsolásán alapszik az egy órajárás vagy egy napi járóföld távolságmérték.

Alföldi szérű.jpgSterio Károly kőrajza, 1855.

A viszonyt megfordítva, az időtartamot is gyakran fejezték ki valamilyen tevékenységgel. A rövidebb időtartamokat leggyakrabban valamelyik közismert vallásos szöveg elmondásához szükséges idővel érzékeltették: egy miatyánknyi, egy hiszekegynyi, egy üdvözlégynyi időt emlegettek. Az alapvető élelmiszerek elkészítéséhez szükséges idő is kézenfekvő viszonyítási alap volt. Egy 18. századi magyar paraszt éppúgy elegendően pontosnak érezte tanúvallomását, amikor azt mondta a bírónak, hogy az áldozat „tyúkmonysültig” élt (amíg megsül egy tojás), mint a madagaszkári földműves, aki a félóra helyett azt mondta: „míg megfő a rizs”, vagy a közép-amerikai indián, akinek a kukoricacső megsülte volt az alapegység. Mindenki által ismert tapasztalati tényt vett alapul a középkori angol is, amikor „pössentésnyi időt” emlegetett.

Életritmus és természet

A hagyományos társadalmakban az időbeosztás a munkavégzés igényei szerint változott. Ez az időfelfogás ősibb, emberibb, felfoghatóbb, mint a kötött idejű, mert szükségszerűsége közvetlenül érzékelhető. Az óra szerint dolgozó ember számára viszont a feladatorientált időbeosztásra jellemző munkaszellem ráérősnek, pazarlónak tűnik.

Delelő tótok VU 1865.jpgA déli órák hosszú pihenője. Vasárnapi Ujság, 1865


A lakosság zöme közvetlenül vagy közvetve a mezőgazdaságból élt, így életének ritmusát elsősorban a természeti tényezők váltakozása határozta meg. Ennek következtében az esztendő a viszonylag rövid intenzív munkás hetek és a semmittevés váltakozásából állt. A paraszti társadalomban nem különült el szigorúan a munka- és a szabadidő sem. Bizonyos munkafolyamatokhoz elválaszthatatlanul hozzátartozott a szórakozás. Ilyen volt például a fonás a fonóban, a kukoricahántás vagy a disznóvágás. A tisztán pihenésre szánt idő elkülönítését ugyanakkor az egyházi vagy népszokás-jellegű munkatilalmak, illetve rítusok is erősítették.

Fonó VU1867.jpgA fonó egyszerre a monoton női munka, a népi kultúra és a párválasztás "intézménye"
Vasárnapi Ujság, 1867

Az élet ritmusát három nagyobb ciklus körforgása határozta meg: a napé, az esztendőé és az emberi életé. A napi ciklus hosszát, valamint a munka jellegét és intenzitását az évszak szabta meg. A nap kezdete és vége a Nap keléséhez és nyugvásához igazodott, a szünetek, pihenés, étkezés hossza a feladat mennyisége, illetve az időjárás szerint változott.

Az éves ciklust a mezőgazdasági munkák egymásutánja szabályozta. Az ünnepek egyik funkciója az éves ciklus tagolása volt. Léteztek kitüntetett időpontok: bizonyos munkák elkezdésére vagy elvégzésére legalkalmasabbnak tartották a napkelte előtti vagy napnyugta utáni órát, a holdtöltét, Szent György vagy Szent Mihály napját (április 24, illetve szeptember 29.) stb.

Jankó_A népdal születése.jpgJankó János: A népdal születése, 1860


A természet által diktált ritmust nemcsak a parasztság vette fel, az általában az egész vidéki társadalomra jellemző volt. A nemes vagy a vidéki értelmiségi téli életritmusa ugyanúgy lelassult, mint a földművesé. A földmérő mérnök számára, aki az 1840-es évek közepén egy somogyi uradalom felmérését végezte, természetes volt, hogy a téli hónapokban szobájába szorult: anyagát rendezgette, szépirodalmat és a hetente kétszer érkező újságokat olvasgatta. A század első felében még az iparosok jelentős része is a mezőgazdasági ciklushoz alkalmazkodott időbeosztásában: a tavaszi és nyári hónapokban föld- és szőlőműveléssel foglalkozott, iparát csak ősszel és télen űzte.

Még az iskolai oktatás rendje is szorosan függött az évszakok változásától. A falusi népiskolák kénytelenek voltak a tavaszi és őszi nagy mezei munkákhoz igazítani a tanév kezdetét és végét, hiszen azokban a gyerekeknek is részt kellett venni, és úgysem járatták volna őket iskolába a szülők. De még a gimnáziumok is kénytelenek voltak követni a napok rövidülését-hosszabbodását a tanítás rendjében, hiszen mesterséges fényre nem igen számíthattak. A tatai gimnáziumban például a délutáni órák a tavasszal és ősszel 3-5-ig, télen 2-4-ig tartottak.

Pusztai iskola VU1855.jpgPusztai iskola Szeged környékén, Vasárnapi Ujság, 1855

Boldog időtlenség

A 19. század első felében az amúgy is ritka utazások számunkra szinte felfoghatatlan ráérősséggel zajlottak. Az érkezést, a találkozásokat csak hozzávetőleges pontossággal határozták meg, a néhány napos eltérésben semmi furcsát nem találtak. Egymástól távol lakó ismerősök gyakran a nagyobb vásárokra időzítették a találkozót; ehhez elegendőnek találták megírni, hogy például a József napi vásárra Pestre utaznak, szállásuk ebben és ebben a fogadóban lesz. De hogy a majd egy hétig tartó vásár melyik napján találkoznak, azt már nem rögzítették. A hamarabb érkező el-elnézett a megjelölt szállásra, hogy megérkezett-e már ismerőse.

A kiszámíthatatlan útviszonyok között persze nem is igen lehetett pontos érkezési időpontot adni. Nagy esőzések akár több nappal is meghosszabbíthatták az utazást. Éppen az otthonról való kimozdulás ritkasága miatt amúgy is lassan haladhattak, hiszen az utazást gyakran megszakította az útba eső rokonok, ismerősök meglátogatása. Egy-egy ilyen „beköszönés” azután több napig is eltarthatott. Az utazással összekapcsolt rokonlátogatás már a gyermek számára is természetes volt: a kisdiák Kazinczy a kitérők miatt jó két hét alatt ért vissza Pest megyéből Sárospatakra.

Utazás a szolnoki töltésen 1853.jpgUtazás a szolnoki töltésen, 1853.


Újfalvi Sándor leírása szerint a 19. század eleji, falun élő erdélyi nemesség életében még alig játszott szerepet az óra. Apjának, a jómódú birtokosnak (aki évtizedeken át szolgabírói hivatalt is viselt), nem volt órája, mert „ennek gyakori igazítását igen költségesnek nevezte, azért inkább nélkülözte. Nappal az áldott nap, éjjel kakasszó, hajnalban a Fiastyúk és az esthajnalcsillag voltak útmutatói, és a hosszú tapasztalás után nagyon pontos és biztos módon". A hagyományokhoz való ragaszkodást megtestesítő öreg erdélyi nemes, Keczeli István házában ugyan „a falon függ a kakukkos, pókháló lepte nagy óra, de nem szól. Rég elromlott. Egy obsitos néhányszor javítgatott már rajta, de még sem szól, s a gazda belérestellt már az ok nélküli munkába”, hiszen úgysem az órához igazodott az élet. Az órahiányt éjjelente a kakasszó pótolta, „a hosszas tapasztalás után jól hozzávetőleg”.

Kisnemesi viselet 1840.jpgRábaközi kisnemesi viselet a Regélő életképén, 1840


Hazulról kimozdulva „nadrága zsebeiből kétfelől acél óraláncok csüngöttek két zsebbeli nagy rézóráról, tompák, tángyér nagyságú óratokban mindkettő, s fölül rajta szarvasbőr zacskóval is ellátva, hogy a súrlódástól óva legyenek. De egyik sem jár. Csupa divatos szokásból viszi magával az útra”, azaz státuszszimbólumként. A házat az időtlenség, a mozdulatlanság jellemezte. A napirend minden apró részletében napról napra változatlanul megtartatott, „a délesti rövid álom is, a legyezés, a hely, hol tartaték, és az ezutáni napirend, a lefekvésig egyik nap úgy, mint a másikon. A háziúrnak, asszonynak, a gyermekeknek megszokott ülő- vagy dolgozóhelyök volt, amin évhosszat egyik sem változtatott.” Csak a családi élet ünnepi eseményei, névnapok és disznótorok alkalmával tértek el az élet megszokott ritmusától. Még az étrend is az állandóság érzetét erősítette. A ház ura egyszer ebédre volt hivatalos egy főúri házba, ahonnan éhesen tért haza. „Szakácsára parancsolt, hogy vacsorára okvetetlen káposzta legyen, mert ma, vasárnap, káposztának lesz vala rendi, de a nagyúr asztalánál minden volt egyéb, csak e jó magyar étel hiányzott.”

Arany János lakóháza Nagykőrösön.jpgArany János lakóháza Nagykőrösön

Az idő számontartása

Kalendárium.jpg

A hagyományos társadalomban teljesen a mezőgazdasági ciklus tagolta az időt. Az időpontokat és időtartamokat is ennek az eseményeihez kötötték: a parasztok a hóolvadással, cseresznyeéréssel, aratással, sarjúkaszálással, szürettel, szilvaéréssel határozták meg tanúvallomásaikban egy bizonyos eset időpontját .

A 17-18. században még nem magától értetődő, hogy a vidéki elzártságban élők (még viszonylag műveltebb nemesek vagy értelmiségiek is) állandóan tisztában legyenek azzal, hányadika is van. A 19. században - összefüggésben az írni-olvasni tudás terjedésével, a kalendáriumok emelkedő példányszámával, valamint a hírlapirodalom növekvő szerepével - uralkodóvá vált az időpontok kalendárium szerinti megjelölése. A terjedő modern dátumozás mellett azonban még sokáig megőrizték kiemelt időjelző szerepüket a nagy ünnepnapok (Karácsony, Húsvét, Pünkösd), a mezőgazdasági ciklus kiemelt fordulói (Szent György, Szent Mihály napja), a vásárok és búcsúk; ezeket továbbra is gyakran használták időpontok meghatározására, műveltebbek is.

A 18. század első felében még szinte természetesnek számított, hogy az emberek, főleg az öregek, nem ismerték pontosan a korukat, s anyakönyvezés híján nem is lehetett azt megállapítani. Ennek jele, hogy a parasztokat is megszólaltató bírósági forrásokban gyanúsan gyakoriak a  90-100 éves matuzsálemek: koruk pontos ismerete híján számukra ez csak annyit jelentett, hogy "nagyon öregek". Néha a vallomásaikban említett történelmi események alapján biztosan megállapítható, hogy akár 20-30 évvel is fiatalabbak voltak az általuk véltnél.

A 18. század második felében az egyházi anyakönyvezés már általánossá és rendszeressé vált - legalábbis a nyugati kereszténység egyházaiban - így az életkor könnyebben megállapítható lett. Az anyakönyvek másolatát 1827-től a megyei levéltárakban is el kellett helyezni. Ekkor szűnt meg az időlátás - az életkor kinyomozása - jogintézménye is.

Születési anyakönyv.BMPReformátus keresztelési anyakönyv fejléce, Kenderes, 1759

 

Kövess a Facebookon, hogy értesülj az új bejegyzésekről!

Szerző: Fónagy Zoltán  2014.02.02. 10:28 33 komment

Címkék: munka család ünnepek utazás óra vásár karácsony gyermek szabadidő idő reformkor kalendárium öregkor időbeosztás életritmus anyakönyvezés társadalmi presztízs időfegyelem

A bejegyzés trackback címe:

http://mindennapoktortenete.blog.hu/api/trackback/id/tr885777651

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Ernoke 2014.02.04. 14:40:15

nagyon érdekes ez a blog, gratulálok és köszönet érte!

mrbloodbunny · http://mrbloodbunny.blog.hu/ 2014.02.04. 14:40:22

Nagyon klassz poszt egy érdekes témáról. az "időlátó" elég jó meló lehetett, ránézek valakire és megsaccolom hány éves lehet. biza :)

Izo 2014.02.04. 14:40:26

Érdekes írás, köszönöm.
Valami dokumentumfilmben mondta egy afrikai fickó, hogy a nyugati embernek órája van, neki meg ideje.
Sajnos a "hosszú téli esték" fogalma is rég feledésbe merült. Ma már az is nagy szám, ha valaki ébresztőóra nélkül kel.

Almandin 2014.02.04. 16:52:01

Manapság megint kezd megváltozni a helyzet. Pl. sok olyan munkavégzési forma terjedt el (távmunka, ügynöki munkák), ahol megint jellemző, hogy a szabadidő és a munkaidő nem különül el mereven. Sok olyan munka van, amit határidőre kell teljesíteni, közben úgy osztja be valaki az idejét, ahogyan akarja.
A munkahely és a lakás sem különül el olyan mértékben, mint régebben (természetesen ma sem minden munka ilyen, de egyre több).

Szelid sunmalac 2014.02.04. 16:52:08

Na vegre valami erdekes poszt!

David Bowman 2014.02.04. 16:52:17

Hű, hogy ez egy milyen nagyon jó blog. Én nagyon szeretem a történelmet, de ami engem legjobban érdekelne, arról alig esik szó. Hogy borotválták-e a lábukat a lányok, mit ebédeltek a kondások, hány szöget csinált egy nap a kovács?. Mivel törölték a seggüket az emberek?
El is tettem a kedvencek közé.

Fónagy Zoltán · http://mindennapoktortenete.blog.hu 2014.02.04. 17:02:41

@Almandin: Tulajdonképpen soha nem érvényesült tisztán az óra szerinti, illetve a feladatorientált időkezelés. Mindig vannak, akik kilógnak a trendből. Még a középkorban is voltak kisebb, óra szerint élő csoportok (pl. szerzetesek), és ma is elég sokaknak változó sűrűségű az időbeosztása (lásd pl. az egyetemistát vizsgaidőszakban és azon kívül :) ) A mezőgazdaságban dolgozó pedig természetesen ma sem függetlenítheti magát az évszakoktól.
A klasszikus gyáriparban meg a hivatalokban valósult meg legtisztábban az óra uralma - erről lesz még majd poszt.

Fónagy Zoltán · http://mindennapoktortenete.blog.hu 2014.02.04. 17:14:20

@doggfather: Szokták mondani, hogy a legfelső társadalmi rétegekben mára az idő (a szabadon használható idő) vált az egyik legértékesebb státusz-szimbólummá, afféle luxuscikké.
Ld. slow-life, slow-food...

A mai élet összehasonlíthatatlanul gazdagabb élményekben és ingerekben, mint a modernizáció előtti, de ez nincs ingyen. Többek között az időhiánnyal - és pszichológiai következményeivel - fizetjük meg az árát.

Fónagy Zoltán · http://mindennapoktortenete.blog.hu 2014.02.04. 17:42:27

@mrbloodbunny: Sajnálom, hogy visszamenőleg is megfosztalak az ábrándtól: nem külön foglalkozás volt :)

"Ha valamilyen ügyben szükség volt a kor ismeretére ... a kérdéses korú gyermekkel vagy ifjúval megjelentek valamelyik egyházi testület vagy az egyik nagybíró (nádor, országbíró), netán a király előtt, ahol a külső alapján megítélték, hogy a vizsgált személy hány évesnek néz ki, és erről hivatalos okiratot állítottak ki. ... Ezeket az okleveleket magyarul "időlátó levélnek" nevezték"... A 16. században még jócskán állítottak ki ilyen okiratokat."

Ugyanerről a témáról, csak a középkor vonatkozásában Csukovits Enikő írt nagyon érdekes cikket:
rubicon.hu/magyar/nyomtathato_verzio/az_ido_folyasa/

white wizard 2014.02.04. 22:00:16

Ha jol remlik a Historia Magazin egy szamaban mar talalkoztam ugyanezzel a cikkel.Orulok hogy felkerult ide is.

Fónagy Zoltán · http://mindennapoktortenete.blog.hu 2014.02.04. 22:03:02

@white wizard: Igen, írtam ott is róla jó régen, de online csak töredékesen olvasható.

David Bowman 2014.02.05. 13:35:39

Úgy látom, itt szakértő közönség gyűlt össze, hát megkérdezem a nagyérdeműt:
Hallottam egy perről, a középkorból, amikor is egy jobbágy beperelte a nádort, és megnyerte a pert. Ki tud erről közelebbit, és ki volt akkor a bíró?

Fónagy Zoltán · http://mindennapoktortenete.blog.hu 2014.02.05. 13:46:59

@David Bowman: Nem vagyok középkorász, de a feudális jogrend ismeretében elvi lehetetlenségnek tartom. Nem a pernyerést, hanem magát a perindítást is: a jobbágyok ugyanis nem voltak "jogképesek". Polgári peres ügyeikben az úriszék ítélt, legfeljebb büntetőügyük jutott magasabb fórum (vármegye) elé. A magasabb bíróságok kizárólag nemesek egymás közti, ill. büntetőpereivel foglalkoztak.
Hogy a nádor és a jobbágy álljon szemben egymással, max. úgy tudom elképzelni, hogy mint földesurával pereskedett. Mivel azonban ilyen perekben is a földesúr (vagy az ő alkalmazottja) által vezetett úriszék ítélt, a jobbágynak annyi esélye volt, mint vízilónak az epsoni derbyn...
Megkérdezem azért majd a középkorász kollégákat...

David Bowman 2014.02.05. 14:37:02

@mrbloodbunny: Ezt 16 éves korig pontosan meg lehet mondani. Bár a tudásuk kevesebb volt, az orvosok akkor sem voltak hülyék.
Legutóbb a bombayi merénylet prében kellett időlátó, az pedig jó ha két éve volt.

David Bowman 2014.02.05. 16:01:46

@Fónagy Zoltán: Ezért kérdezem. Biztos nem álmodtam. Amúgy a jobbágy eredetileg szabad embert jelentett. Emléxem még egy periratra egy rádióműsorból, ahol egy jobbágy házát rabolták ki, és a sok elrabolt kincs között említettek két tíz kiló körüli arany gyertyatartót.

Fónagy Zoltán · http://mindennapoktortenete.blog.hu 2014.02.05. 16:07:00

@David Bowman: A jobbágy szó jelentése gyökeresen megváltozott a középkor századaiban. Ld.
hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A1rjobb%C3%A1gy

nandras01 2014.02.06. 08:22:09

a blogketrecből tévedtem ide- és kincset találtam :)
már a kedvencek között van, és eltart egy ideig, amíg visszaolvasom a bejegyzéseket. azt hiszem, jó szórakozás lesz (és tanulságos...)

GonoszSün 2014.02.10. 19:48:53

Ennyire érdekeset régen olvastam, komolyan elgondolkodtató! Köszönöm!

Fónagy Zoltán · http://mindennapoktortenete.blog.hu 2014.02.10. 19:50:38

@GonoszSün: Köszönöm :) Lesz még folytatása a témának: hogyan terjedt el az óra használata, "az idő pénz" felfogás, a pontosság stb.

palisander 2014.02.14. 00:11:56

...hogy ezt a blogot eddig miért nem találtam meg ?....remek, köszönöm!

Esthajnal57 2014.02.14. 08:35:33

Nagyon érdekes volt és hasznos.
Nem tudom ki hogy van vele, de én nem is értem ezt a mai rohanó világot, ahol mindenkinek percre be van osztva a napja, csuklani nincs idejük az embereknek. Mire jó ez?? Érthetetlen. Az én gyerekem pl.kamaszként egyszer csak felrúgta az összes szabályt és nem érdekelte, hogy hány óra van, hánykor kezdődik a tanítás, mikor "KELL" ott lennie. Azt mondta: Nem sietek én sehová. És úgy is tett. Nem mondom, hogy nem volt ebből gond, volt bőven, de halkan mondom, hogy kicsit csodáltam, hogy meg meri tenni. Beláttam, hogy az iskola nem lóverseny. Ő a maga ritmusában halad és nem lehet erőszakolni dolgokat, mert úgysem működnek. Megkerestük és megtaláltuk a keretek ehhez. Most így utólag is azt mondom, nem maradt le semmiről, de igen sok stresszt megspórolt magának és jól tette. :))

Bedi 2014.02.17. 01:17:19

@Fónagy Zoltán: "A mai élet összehasonlíthatatlanul gazdagabb élményekben és ingerekben, mint a modernizáció előtti, de ez nincs ingyen. Többek között az időhiánnyal - és pszichológiai következményeivel - fizetjük meg az árát."

Ez valószínűleg ennél bonyolultabb.

Míg a gyerekkorban végtelenségig tartott egy nyári szünidő, harminc-negyven éves korra csak kapkodjuk a fejünket, hogyan röpülnek el évek, évtizedek. A szubjektív időben 18-éves korunkra az életünk nagyobb része már elmúlt.

Az agy fiziológiai változásai nem feltétlenül adnak magyarázatot erre a jelenségre. A jelenben eltelt rövid időszakok érzékelése tényleg pontatlanabbá válik a korral, de a kísérletek szerint ez max 10%-ot jelent.

Sokkal valószínűbb, hogy, míg gyerekkorban minden újdonság volt, és maradandó élményként megmaradt az emlékezetünkben, addig idősebb korra az élet egyre rutinszerűbb valik, kevés olyan eseménnyel, amit emlékezetünk megőriz. Ezért, ha visszatekintünk, a gyerekkorunkból sokkal több emlékünk marad meg, mint pl a harmincas éveinkből, és ezért érezzük azt, hogy a harmincas éveink gyorsabban teltek el.

Tehát az idő múlás sebességének a hosszabb léptékű (években mérhető) érzékelése fordítottan arányos az ingersűrűséggel.

A gyerekeket valószínűleg minden történelmi korban a mostanihoz hasonlóan sok inger és élmény érte, de azt gondolom, hogy régen sokkal hamarabb vált az emberek élete rutinszerűvé (rövid iskolázás, korai családalapítás...), és ezért a szubjektív időműlás felgyorsulása is hamarabb bekövetkezett.

Vagyis régen az emberek nemcsak, hogy években kevesebbet éltek, és időbeosztásuk tényleg pazarló volt, de valószínűleg úgy is érezték, hogy az életük hamarabb elmúlik.

Alal 2014.02.18. 13:40:41

@David Bowman:
Én egyszer talán a porosz II. Frigyesről olvastam azt a legendát, hogy az egyik alattvalójának a malmát kellett lerombolni valami állami építkezés miatt, és az cserébe beperelte, és a per megnyerése után kártérítést fizettek neki. Tippem szerint Sebastian Haffner: "Poroszország egy porosz szemével" című könyvében, de régen olvastam, és a részletek is homályosak, ráadásul a könyv is elég elfogult világképpel íródott.

anteater · http://marthadoesnt.wordpress.com 2014.02.18. 15:49:32

Szórakoztató és tartalmas blog, ennek örülök, de egy valami szúrja a szemem: a "hagyományos" létező történelmi fogalom? Mert nagyon szeretik a szélbe szórni ezt a jelzőt manapság (kicsit vagy nagyon demagóg céllal), "hagyományos családmodell", "hagyományos értékek" , és mindig rettentően mérges leszek a rövidlátás miatt. Mihez képest hagyományos? A 18. században is biztos voltak olyanok, akik bomló erkölcsökről és a hagyományok felbomlásáról beszéltek, ugyanúgy, mint a tizenhetedik, az ötödik és a Krisztus előtti ötödik században.

Fónagy Zoltán · http://mindennapoktortenete.blog.hu 2014.02.18. 18:10:16

@anteater: A "hagyományos" jelző a társadalomtörténetben teljesen egzakt tartalommal bír. Egyszerűen a 19. századi, a kapitalista fejlődés, polgárosodás, iparosodás eredményeként létrejött "modern társadalom előttit" jelenti. Azért ezt a jelzőt használjuk a megnevezésére, mert a premodern társadalom életjelenségeiben, normarendszerében – így a fiatal nemzedékek szocializációjában is – meghatározó szerepe volt a hagyománynak: az előző nemzedékek mintája a követendő norma erejével bírt. A “régi jó" szokáshoz való ragaszkodás határozta meg a társadalom mentalitását, teljes körűen előírta az élettevékenységek szabályait - akár munkáról, gazdálkodási módról, építkezésről, étkezésről, hiedelemvilágról, pihenésről, kultúráról, viseletről, viselkedésről, szórakozásról volt is szó. Az elődöktől örökölt tudást nagyjából változatlanul adták tovább, s annak szinte megkérdőjelezhetetlen volt a tekintélye.
Ezzel szemben a modern társadalomban az egyik legfontosabb értékké vált az egyéni szabadság. A modern ember nyitott az új tapasztalatok irányában, messzemenően függetleníti magát a megelőző generációk tekintélyétől. A társadalom normáit és rendjét megmagyarázhatónak és megváltoztathatónak tekinti, sőt, kötelezettségének tartja a társadalomfejlődés humanizálását.

anteater · http://marthadoesnt.wordpress.com 2014.02.18. 21:44:32

@Fónagy Zoltán: Értem, köszönöm. Nekem úgy tűnt, illetve még mindig úgy tűnik, hogy azért használják ezt a szót orrvérzésig, mert egy olyan tág időszakra érvényes, hogy mindig lehet egy olyan pillanatnyi állapotot találni, amikor pont a megfelelő illusztráló jelleggel bír, bármit meg lehet vele indokolni és az ellenkezőjét is (vö. "Róma bukása azt mutatja meg, amit én épp bele akarok magyarázni").

Fónagy Zoltán · http://mindennapoktortenete.blog.hu 2014.02.18. 21:49:41

@anteater: Ez már egy másik kérdés, a történelem eszközként való használata valamely - bármely - állítás igazolására.(A történelem mint az élet tanítómestere :) )
A "hagyományos" szóhoz még egy megjegyzés: más szavakkal is előfordul, hogy a köznyelv, illetve valamely tudomány eltérő tartalommal használja ugyanazt a szót.

anteater · http://marthadoesnt.wordpress.com 2014.02.19. 00:28:25

@Fónagy Zoltán: De visszamenőleg meddig lehet egyként kezelni a hagyományos életstílust? Az ókori hagyományos életvitel és a 19. századi elég sokban különbözik.
Érdekes, hogy az individualizmussal állítják szembe, pedig például a nem hagyományos családok (pl melegek vagy szinglik) a legjobb esetben is csak eltűrt jelenségként léteznek, elég messze állunk az egyéni megoldások kifejezett bátorításától.

Fónagy Zoltán · http://mindennapoktortenete.blog.hu 2014.02.20. 11:38:06

@anteater: Sarkítva: semeddig nem lehet egyként kezelni. Ezt fejezi ki a blogom mottója: "mindennek van története", azaz minden változik.
A "hagyományos társadalom"-fogalom csak annyiban veszi egy kalap alá a modernitás előtti civilizációkat, hogy a "hagyomány", az örökölt szokásrend többé-kevésbé kritikátlan átvétele mindegyikben fontos szerepet játszik. Szemben a modernnel, amelyben éppen a tudatos változtatás, az újítás, a "haladás" vált fő értékké.

Hogy mennyire érezzük toleránsnak a mai társadalmat az egyéni megoldásokkal szemben, csak viszonyítás kérdése. Jogosak a példáid, de ha arra gondolsz, hogy mondjuk a hatvanas években milyen intolerancia dúlt olyasmikkel szemben - farmer, fiúk hosszú haja, lányok miniszoknyája - amibe ma már alig valaki akar beleszólni, akkor a fejlődés iránya egyértelmű. Az üteme persze nem mindenkinek tetszik - van akinek túl lassú, van akinek túl sok...

LCD 2014.03.31. 17:35:44

Remek blog, gratulálok a szerzőnek és egyben köszönöm a rengeteg érdekes információt!