Hézköznapok története

Az egyéni vonzalmon alapuló szerelmi házasság a korábbi korokban sem volt ugyan ismeretlen, de a 20. század előtt a házasságok túlnyomó többsége gazdasági megfontolások alapján köttetett. A múlékony érzelmeket nem tartották megbízható alapnak az utódok felnevelésének keretét biztosító család számára.

Szinyei_Merse_Szerelmespár_1870.jpgSzinyei Merse Pál: Szerelmespár 1870

A házasodás egészen a legutóbbi évtizedekig társadalmi elvárás volt, a családos életet tekintették a természetes életformának a társadalom minden rétegében. Vénlánynak maradni falun szégyen volt és kudarc: a közösség perifériájára szorultak ők, és a vénlánycsúfolók drasztikus módon ki is fejezték a helyi közvélemény helytelenítését. A legénynek maradt férfiembert sem tekintették teljes értékűnek a falu társadalmában. A városi középosztályban inkább szánakozással tekintettek a saját család nélkül maradó nőkre: „hasonlít az ágról szakadt levélhez, melyet a sors szele kénye szerint hordoz cél és biztos irány nélkül, míg végre elejtetvén, lábbal tapostatik” – írta róluk a nők jogi helyzetét áttekintő cikk 1857-ben.

 

Nászmenet az esküvőre.jpgPrónay Gábor: Nászmenet, 1855

 

 

Gazdasági közösség

 

A hagyományos társadalomban a házasságok nagy többsége gazdasági megfontolások aHázassági hirdetés VU 1866.jpglapján köttetett. Olyan intézményként tekintettek rá, mint amely megteremti  az önfenntartásnak, illetve az utódok felnevelésének kereteit, és nem az érzelmi igények, az egyéni boldogságvágy kielégítését várták el tőle. A múlékony érzelmeket ugyanis nem tartották megfelelő bázisnak a társadalom alapköve, a család számára. A házasság sikerességének mércéje ezért nem is a benne élők egyéni boldogságérzésének a foka volt, hanem az, hogy mint egzisztenciális keret mennyire felelt meg feladatainak. Többnyire nem okozott ez konfliktusokat: mivel a fiatalok is ebbe az értékrendbe nőttek bele, maguk is ezt szem előtt tartva alakították kapcsolataikat.

Vasárnapi Ujság, 1866

 

 

Esküvő 1910-ben.jpgEsküvő 1910-ben (Forrás: Fortepan)

 

A párválasztást a gazdasági biztonság és a társadalmi felemelkedés szolgálatába igyekeztek állítani. A házasságot a szülők szervezték meg, gyakran rokonok, ismerősök közreműködésével. A házassági szerződések emlegetik ugyan, hogy a fiatalok kedvüket lelik egymásban, de a szülői akarat érvényesülését még jobban hangsúlyozzák. A szülők által elrendezett életközösségre a fiatalok megváltoztathatatlan sorsként tekintettek. Ráadásul az egyház szentséggé is nyilvánította a házasságot, kivéve azt az egyén hatalmából.

 

Tarnaörsi kántortanító és menyasszonya fortepan_12880.jpgFalusi tanító és menyasszonya, 1905 (Forrás: Fortepan)

 

A boldogsághoz való jog

Az egyéni vonzalmon alapuló szerelmi házasság a korábbi korokban sem volt ugyan ismeretlen, de a polgárosodás következményeként kezdett szélesebb körben elterjedni. A párválasztás alapja az anyagi érdekek és társadalmi presztízsszempontok rideg mérlegelése helyett a szerelmi-erotikus vonzalom lett. A házasságtól mind többen az egyéni boldogság megtalálását, a személyes vágyak beteljesülését várták. Az új norma – amely megbélyegezte a régi típusú „érdekházasságokat” – elterjedésében a romantika irodalma játszotta a főszerepet. (A szerelmi házasság ideáljának totális győzelméhez leghatékonyabban valószínűleg a 20. századi tömegkultúra leghatékonyabb műfaja, a film járult hozzá.) 

 

Barabás Miklós_Enyelgés.jpgBarabás Miklós: Enyelgés, 1841

 

 

A házasságok nagy többsége azonban a 19. században még a szülők által képviselt racionális szempontok alapján jött létre, bár gyakran az érintettek is rendelkeztek valamelyes választási szabadsággal. A „suba a subával, guba a gubával” elvet a vagyonnal, földbirtokkal rendelkező rétegeknél érvényesítette szigorúbban, olykor érzéketlenül a család. Ezzel szemben az egyéni vonzalom egyrészt a magasabb műveltséggel rendelkező polgárságnál, másrészt a munkájából élő falusi szegénységnél és városi munkásságnál érvényesülhetett szabadabban. Az ő választásukban nagyobb jelentőséggel estek latba a személyes testi, szellemi vagy morális tulajdonságok: a szorgalom, ügyesség, takarékosság, a középosztálynál a műveltség, a fizikai munkából élőknél a testi erő stb. A kétféle norma összeütközése – amikor a rideg gazdasági érdekeket képviselő szülői hatalom megakadályozza a szerelmes fiatalok egyesülését – a népköltészettől a magas irodalomig gyakori és kedvelt téma volt

.

Modern házasság 2 VU 1887.jpgVasárnapi Ujság 1887

 

A váltást a modernizációs folyamat legfontosabb mentalitástörténeti változásával magyarázhatjuk. A hagyományos társadalom még mindent a közösség érdekeinek rendelt alá: az egyén elsősorban úgy tekintette magát, mint az ősei és utódai generációját összekötő láncszem. Párt is ennek jegyében választott: olyat, akivel  az utódok nemzése és felnevelése, a család kontinuitásának és státuszának megőrzése biztonságosnak látszott. A múlékony érzelmek pedig nem számítottak megfelelő alapnak egy ilyen házassághoz, sokkal inkább a vagyon, a hivatal, egy jó szakma vagy a munkabírás, a szorgalom.

A szerelmi házasság diadalában ezzel szemben a modern társadalom fő jellemzőjének, az individualizmusnak az érvényre jutását láthatjuk a korábbi közösségközpontú gondolkodással szemben. Az élet fő céljának egyre inkább az egyéni boldogság megtalálását, a személyes vágyak beteljesülését tekintették Hosszú távon ennek a szemléletnek a térhódítása vezetett a család és a házasság intézményének labilissá válásához.

 

Esküvő a debreceni nagytemplomban 1910-es évek.jpgEsküvő a debreceni Nagytemplomban, 1910-es évek

 

Józan mérlegelés és szerelmi ideál 

A két szempont ugyanazon személy életfelfogásában is keveredhetett persze. „Engem, ki a regényekben nagy szerelmekről olvastam, furcsán érintett, mikor valamennyi vőlegényt és menyasszonyt függönyökről, ágyterítőkről, fogasokról, asztalokról, hokerliról hallottam beszélni” – fogalmazta meg idegenkedését a régifajta józansággal szemben a pesti középpolgári családból származó Vidor Tekla (a fizikus Szilárd Leó anyja). Menyasszonyi kelengye hirdetés VU 1902.jpgUgyanakkor ő is döntőnek tartotta a párválasztásnál, hogy „a családfő képes legyen az övéiről gondoskodni, s a nő otthona vezetésére alkalmas legyen”.

Ugyanezt az ellentmondásosságot olvashatjuk ki Hrabovszky Júlia (Márai Sándor Zsüli néniként emlegetett nagynénje) emlékiratából. Az eltartóját, majd vagyonát vesztett család nevelőnőnek állt, művelt leánya a szerelmi házasság ideálja jegyében visszautasított több olyan házassági ajánlatot, amelyek pedig anyagi biztonságot és a társadalmi státusz megőrzését nyújtották volna. Ám amikor egyik udvarlója, „miniszteri fogalmazó, vagyonos fiú”, aki egyébként „nem tetszett … nem voltam belé szerelmes”, meg akarta kérni a kezét, „ráadtam a fejemet”, hogy neki „aki csinos, elegáns ember volt, csak nekem nem elég okos, leszek a felesége”. Bár ez a házasság nem jött létre, 24 éves korában – mikor már maga is, családja is sürgetőnek érezte a férjhez menést – három futó találkozás után a biztonságos jövőt szem előtt tartva mondott igent egy bukaresti építész ajánlatára.

 

Értesítés eljegyzésről.jpgÉrtesítés eljegyzésről

 

Az életvezetési tanácsadók a hagyományos, gazdasági alapú és a modern szerelmi házasság közti kompromisszumot tekintették a legszilárdabb alapnak. A racionális megfontolások mellett a személyes vonzódást is elismerték a párválasztás fontos szempontjaként. Igaz, inkább rokonszenvről, kölcsönös tiszteletről beszéltek, mint szerelemről. A kor átmeneti jellegét tanúsítja, hogy még a polgári házasságot bevezető 1894-es törvény is külön rendelkezett a  szülői kényszer hatása alatt kötött házasságokról, felbonthatónak nyilvánítva azokat.

 

Ferenczy_Love_1893.jpgFerenczy József: Bontakozó szerelem, 1893

 

Az első kérdés tehát ne az legyen: milyen a társadalmi állása és mennyi a vagyona vagy keresete, illetve mennyi a hozománya, hanem az, vajon egészséges-e és családjában nem fordultak-e elő olyan öröklött bajok, melyek továbbcsírázása előreláthatólag várható.
A második kérdés sem az anyagi kérdés, ennél még mindig előbbre való a vonzalom. Nem szükséges, hogy az a kergető ösztön legyen, az a nemi vágyakozás, amelyet közönségesen szerelemnek neveznek, de elegendő a rokonérzés, rokonszenv is, az a tudat, hogy ezt a nőt vagy ezt a férfit szeretni és becsülni képes leendek…. Szerelem nélkül is köttethetők boldog házasságok, ha ezekhez egyébként minden feltétel megvan.
A már elmondottakon kívül ilyen feltétel, hogy a házastársnak kiszemelt vagy ajánlkozó egyén testén, szokásain, modorán ne találjunk olyan kivetnivalót, amit – úgy érezzük – megszokni sohasem tudnánk, ami nekünk kellemetlen, visszatetsző, talán utálatos vagy gyűlöletes is.
De vannak még más feltételei is. Ezek között első helyen áll az anyagi megnyugvás. … A házasság megkötése előtt tehát ezt a feltételt is meg kell vizsgálni, anyagi és erkölcsi szempontból egyaránt és ennek is eleget kell tenni. Nem okvetlenül szükséges, hogy a lánynak hozománya, az ifjúnak vagyona legyen, de mindkettőben meglegyen a garancia arra, hogy anyagi zavarokkal küzdeniük nem kell, hogy az egyik keresetképes, a másik pedig a keresetet ész- és okszerűen fel fogja használni.
Azt, hogy egymáshoz társadalmilag, nevelés és tudás, igények és törekvések alapján nem illő emberek ne kössenek egymással frigyet, mondanunk sem kell.

A házasélet egészségtana. Nélkülözhetetlen tanácsadó jegyes- és házaspárok számára. Budapest, 1909.

 

udvarlás 1910 fortepan_9439.jpgUdvarlás, 1910 (Forrás: Fortepan)

 Kövess a Facebookon, hogy értesülj az új bejegyzésekről!

Szerző: Fónagy Zoltán  2014.01.12. 14:58 13 komment · 1 trackback

Címkék: család szerelem nők házasság romantika érzelmek modernizáció individualizmus középosztály polgárosodás Vasárnapi Ujság társadalmi presztízs

A bejegyzés trackback címe:

http://mindennapoktortenete.blog.hu/api/trackback/id/tr925734613

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Legyen gyerekem? Vagy ne legyen? (8.) - A "nem" 2014.01.13. 19:35:45

"Találkoztam olyan férjekkel is, akik nem akarták, hogy a feleségük a babaszobában töltse azokat az éveit, amikor a legvonzóbb, legcsinosabb. A gyermektelenség lehetővé teszi a társasági életet, a szórakozást, a kényelmet." (Foster B. Zincke író, népne...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

neoteny · http://word.blog.hu 2014.01.14. 00:10:41

Rövid de korrekt összefoglalás; a fényképek különösen jók.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2014.01.14. 00:10:50

Tökjó. Nem is tudtam, hogy van ilyen blog, végre egy értelmes dolog az index címlapján. :o Köszi.

kisQtya 2014.01.14. 00:11:24

Klassz kis post. A házasság egy teljesen elavult, az eredeti céljától eltérően használt jogintézmény.

Fónagy Zoltán · http://mindennapoktortenete.blog.hu 2014.01.15. 09:34:34

@kisQtya: Szerintem a házasság ma is szolgálja az eredeti célt (gyerekek biztonságos felnevelése). Azt sem jelenteném ki, hogy mindenestül elavult intézmény: az ember biztonság és az intimitás iránti igény nem szűnt meg. Inkább úgy fogalmaznék: a 19. században kialakult polgári házasságmodell (férj eltart, feleség otthon gyereket nevel stb.) tényleg elavult. Majd kiderül, tud-e alkalmazkodni a változásokhoz a házasság, pl. a meghosszabbodott élettartamhoz, a nők emancipációjához, a szexuális normák lazulásához stb. Én a múlttal foglalkozom, nem vagyok jós :)

Almandin 2014.01.29. 23:46:49

Ez egy érdekes poszt volt.
Az jó felvetés, hogy mit nevezzünk szerelmi házasságnak? Ugyanis a szerelemnek is több altípusa van. Amennyiben csak a lilaködös-szenvedélyes változatot tartjuk annak, akkor elég kevés házasság az, amit sikerrel alapoznak erre (persze attól még sikerülhet, de a lángoló fázisban ez még nem derül ki).
Szerintem ma is sikerrel alapozható házasság baráti jellegű viszonyra is (amennyiben valamilyen szintű nemi vonzódás is társul hozzá). A mai szemlélet azonban végletes és azt gondolják, hogy a lilaködös szerelmi házasodás és a hideg, racionális érdekházasság létezik csak, más nincs.

jegyzőnő 2014.02.02. 15:21:17

Örülök, hogy rátalálta erre a blogra.
Érdekes témákkal fogalakozik.
Köszi.

martin steiner 2014.02.18. 13:41:38

Nem szokásom puncsolni, szépen magyarul mondva. :-)
De ezek az írások érdemesek rá!

egigi 2014.03.16. 20:46:20

Szerintem a legnagyobb probléma az, hogy a törvények még mindig a régi házasságfogalom alapján működnek, gazdasági közösségként tekintenek a házasságra ahelyett, hogy érzelmi felindulás állapotában elkövetett kijelentésként kezelnék az esküvőt.

nadiposzata 2014.07.14. 21:06:52

@egigi: Ha így lenne, akkor nem aggályoskodnának az azonos neműeken.

Gardénia1 2016.01.29. 20:42:31

Kedves Zoltán!

Most fedeztem fel ezt a blogot, de rendszeres látogatója leszek. :)
Talán tud nekem segíteni, az érdekelne, hogy a XX. század első felében fiúörökös hiányában a nemesi családneveket örökölhette, illetve vihette-e tovább a legidősebb lány?
Előre is köszönöm, és további jó munkát kívánok!

Fónagy Zoltán · http://mindennapoktortenete.blog.hu 2016.03.19. 14:33:35

Nem értem egyértelműen a kérdést. A családnévre vagy a nemesi (inkább főnemesi) címre gondol? A nevet és a címet természetesen a lányok is örökölték, csak persze férjhez menés után a hivatalos név a -né lett. A. gróf leányai A. grófnők maradtak mindenképpen, de ha férjhez mentek B-hez, a nevük automatikusan B-né lett, választási lehetőség nem volt (gyerekei pedig B-k). Persze azért mindenki tudta róluk, és számított is a társasági életben, hogy ők grófnők, akkor is ha B. nem volt arisztokrata, így egyúttal ők nem grófnék is.
Magukkal a lányokkal tkp. semmi probléma nincs. Azt sejtem, Maga is az ő gyerekeikre gondolt a kérdésével.
Volt rá lehetőség, hogy ők pl. kettős névhasználattal - A-B gróf - megmentsék az eltűnéstől a család nevét és a főnemesi rangot, de ehhez a király jóváhagyását kellett megszerezni. A befolyásos arisztokrata családok ezt el is tudták érni.
Persze 1918 után volt az az apró probléma, hogy nem volt többé király. Nem vagyok otthon a két világháború közötti korban, de azt tudom, hogy Horthy kormányzói jogköre többek között azzal volt kisebb a királyénál, hogy nem adományozhatott nemességet, rangot. Úgy sejtem, ilyen "fiúsítási" engedélyt sem adhatott. Nem tudom, volt-e megoldás erre a 1918-45 között.